2009. április 2.

"Karafiáth Orsolya: Gondok a könyvtárban

Míg én szövöm a vad szerelmi szálat,
ne érdekeljen, hány éves vagyok,
míg trendipink zsinóron ráncigállak,
másik kezem meg rím után motoz.

Most rajzolok köréd egy éjszakát,
egy pestit persze, én csak azt tudok.
Tinifilmekből elcsent hangeffekt,
hogy kémények között dorombolok.

Legyél munkás, zuglói Batman-em,
bugyit húzok rád, kívül hordhatót.
Nemes Nagy Ágnest ne citálj nekem,
ha hallok róla, szinte meghalok.

De jaj! Az álom szertefoszlik épp,
poros könyvtárban rozzant nő zokog:
a Nagyok között nincsen lelkitárs,
csak férfiak, s hibátlan jambusok."

És még élek. Bár a harisnyám asszem kiszakadt, a körmöm széle koszos, és idegesít, valamint a sminkem is elkenődött .. de azért ezt még túlélem. Mielőtt meggyanúsítana bárki: nem, nem lettem lányosabb. Különben is, fölösleges, max a laptopomnak csíphetném ki magam, de 'Noel' nem hálás férfi. Nem. Noel hisztis férfi. Hiába minden, az a kurva net még mindig lassú. Noel.. Noel.. nem leszünk így mi jóban cicám, szóval ne hisztizz, hanem szeress és gyorsulj be.
Nem?
Nem.

A fiúknak megjöhet?
És a laptopoknak?
És a hímnemű laptopoknak?