A halántékomon kidagadtak az erek, a számat összepréseltem és mintha valami gőz is jött volna a fülemből. Ijesztő jelenség lehettem, azt hiszem megértem, hogy a szomszéd kisbolt látogatottsága miért zuhant sosem látott hádészi mélységekbe míg ott tartózkodtam. Mert hogy egy fél óra biztosan megvolt. Én csak egy doboz zabpelyhet akartam könyörgöm, ilyen nehéz megérteni, hogy egy fiatal szervezetnek káros színezőanyagokra is szüksége van? Szemeim megteltek könnyel és egyre aktívabban tekintgettem hátra a személyzeti helyiségbe...
Szorulása, bélférge, pszihikális problémái voltak-e nem tudom, de hogy baszott kiszolgálni, hát azt nagyon is. Megyek én még az ő boltjukba... inkább erősítem a konkurencia sorait. Úgy is olcsóbb, ott legalább nem 699 forint egy nyomorult Nesquik. Értitek? Zabpehely. Egyébként a 699 forintos ár cseles egy marketing-húzás. Mivel 6-os szám van az elején még az ember egészen bizakodóan áll hozzá. Aztán csak fizetésnél ébred rá az állatja -ez volnék én-, hogy az tulajdonképpen 700. 700 forint. Zabpehelyre.
Agyatlan fogyasztó vagyok. Naná.
Tudom, néha én is irígylem a problémáimat.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Le a 700-zal éljen a 600!!!!
DE komolyan, hát nálunk is volt ilyen, hogy letörik a műkörm, ha megemel valamit. És én ilyen embereket segítettem ki anno. Szánalmas. Felvirradt a konkurencia hajnala!
Megjegyzés küldése