Elkapott az a furcsa hangulat, amit utálok. Egyfajta szkeptikusság. Lehet mert túl sok mindent akarok egyszerre csinálni, és így nem tudom igazándiból belevetni magam egyikbe sem. Jó kis problémáim vannak, tudom ezt én is, de nem szeretem mikor ezt érzem. Nem akarok felmenni se oda, se ide, nem akarok játszani se ott, se itt.. pedig két órával ezelőtt még szívemszerint mindenütt játszottam volna, akár egyszerre.
Azt hiszem tartok egy kis szünetet.. úgy net terén. Szerepjáték terén. Tulajdonképpen ha lehetne az életben is szünetet tartanék, de ez sajnos nem kivitelezhető. Rendezni kell a soraimat, felállítani egy fontossági sorrendet, választani. Bár az utóbbi ráér. Mindig ráér. Gyáva fasz vagyok, aki nem mer meghozni még egy ilyen béna döntést sem. De ez van. Halmozódnak a dolgaim, amiket bevállaltam magamnak. Egyre több lesz és több lesz, és lemaradok magamtól, és nem fogom utolérni azt a szekeret, amit én magam hajtok. Majd holnap is rá fog érni. És holnap után is rá fog érni. És azután is. Aztán majd ha a tűréshatáromhoz érek és egy flegma, nemtörődöm gondolattal átlépem azt is ..
.. na akkor tudni fogom, hogy tulajdonképpen semmi nem ér rá.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése