2008. június 28.
Kicsit le vagyok törve. Pedig tudtam, hogy ez lesz a vége, hogy nem fog soha komolyan venni. Elvégre én elsődlegesen haver vagyok. Másodlagosan ember. Harmadlagosan lány. Harmadlagosan. Végülis bennem van a hiba. Tudtam előre, megmondtam magamnak, de persze a racionális érvek ilyenkor eltörpülnek. Meg én is. Csak az a nagy szívem marad. Egy hatalmas, mozdulatlan célpont. Potenciális célpont. Aztán meg csodálkozok, ha ez lesz a vége. Kezdek áthajlani érzelmes-teátrális kislányba, aki azt hiszi, hogy az ő problémáinál nincs nagyobb a világon. Ki kéne kapcsolni magam.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Ugyanígy vagyok egy helyi fiúval is. Harmadlagosan lány vagyok neki. A harmadlagosság kurva messze van. Amúgy meg a saját problémáink a legnagyobbak - saját szemszögből, de mi saját szemszögből élünk.
Szokásos szöveg, hogy foglald el magad, akkor kevésbé fáj; néha bejön, néha nem. Tedd azt, amit helyesnek érzel (nem hirtelen felindulásból!) Lelkileg is jobbulást.
Megjegyzés küldése