2008. november 28.

Amilyen jól indult az este, olyan rosszul végződött. Rájöttem, hogy az tud a legjobban fájni, amit nyugodtan, hidegvérrel, minden rossz szándék nélkül, tényként közölnek. Azt hiszem most vesztettem el a legjobb barátnőmet. Annyira éreztem, de... most, hogy ki lett mondva. Mintha hivatalossá vált volna. Rohadtul fáj. Főleg, hogy én még igenis legjobb barátnőként tekintek rá, holott.. nem kéne. Olyan nevetségesnek érzem magam, visszanézve életem össze heves veszekedését, amin megsértődtem. Mert ez a legrosszabb. Mikor két ember egyszerűen, minden felhajtás nélkül vágja el a fonalat maga közt.
Két év. Sok nevetés, meg Fiúk a klubból, és Rómeó, meg Júlia, meg House, meg színház, meg rengeteg egymásnál töltött este, Blaise, meg Reid, meg adolescente...
Miért nem bírom abbahagyni a sírást?

Nincsenek megjegyzések: