Malkavian's Diary

Egy hat órás mozgástréning után elmondhatom, hogy fájok. Minden mértékben. Főleg deréktól felfelé. Deréktól lefelé szimplán nem érzem magam (egy kis túlzás belefér, csak, hogy elég érzékletes legyek). Viszont élveztem. Jó volt, vicces volt, ugyan hosszú is, de semmiképp sem unalmas.

Na mármost ezekről a mozgástréningekről azt kell tudni, hogy főként a színpadi mozgást célozza meg (mint mondjuk hogyan kell technikásan földön fetrengeni -merthogy kedves színészbarátaink sem henteregnek csak úgy ész nélkül-), meg hát a háromféle esés igenis szórakoztató. :D Főleg ha nem sikerül. Akkor lila-zöld foltokat okoz. Na de mindegy, ezeket a mozdulatokat rendszerint ötvözzük a kontakt-tánccal, vagy csak simán mozgunk. Nem táncolunk. Mozgunk, csavarjuk magunkat, lehajolunk, hullámzunk, amire csak az emberi test képes. Nem mellesleg nagyon jó önkifejezési mód. Namármost mi ehhez kaptunk egy széket, és azt falhasználva kellett készíteni egy koreográfiát röpke 10 perc alatt. Minden mozdulatnak kell, hogy legyen eleje és vége, de mégis folyamatosnak kell lenni az előadásnak, és nem csak simán mozogni, hanem a ritmusváltásokra is érdemes volt figyelni. És érdekes is. Meglepő milyen sokszínű lehet egy mozdulatsor, ha az egyik mozdulat gyors, a másik lassú. Iszonyat jó dolgok születtek, sőt, párba kellett állni, és két külön koreográfiát egyszerre bemutatni. Komolyan olyan volt, mintha összedolgoztunk volna, mert voltak pillanatok, mikor abszolút egy ütemre mozdultunk. Részemről, én ezt tudom a legjobban élvezni, mert kötetlenek a mozdulatok, minden kötetlen, és az embernek csak annyi a dolga, hogy mozogjon ahogy jól esik, esetleg fetrengjen (bár itt már nem ahogy jól esik, mert annak megvan a talajtáncos technikája). Deeee jó volt. Ezekkel elég sokat foglalkoztunk, úgy, mint az esésekkel hasonlóval, az utolsó másfél órában pedig.. *dobpergés* pantomimeztünk. Sokkal keményebb az a dolog emberek, mint bárki gondolná. :D Élvezetes, de iszonyat izommunka, ráadásul sokszor arra kell koncentrálni mellette, hogy hová helyezzük a súlypontot. Szóval nem egyszerű történet ám. Viszont marhajó történeteket lehetett ebből is keríteni. ^_^
Szóval most húú, meg hááá, meg fáj mindenem, de azért boldog is vagyok ezután a 6 óra után.

És ami a legjobb.. Ez a fajta mozgástréning igaz iszonyatosan kimeríti, megmozgatja az izmokat, és a testet, de mivel nem szaporánlihegős futós kényelmetlenül monotonos cucc, ezért az ember nem izzad. :D

Csak hogy fogok én innen felállni ...