Mi lennék,ha:

...hónap lennék: december
...a hét egy napja lennék: péntek
...a nap egy időpontja lennék: szürkület
...bolygó lennék: mars
...tengeri állat lennék: tüskés hal
...berendezési tárgy lennék: íróasztal
...bűn lennék: lustaság
...történelmi személy lennék: Livia, római császárné /nemröhög/
...folyadék lennék: láva
...drágakő lennék: borostyán
...fa lennék: mahagóni
...madár lennék: veréb
...szerszám lennék: csavarhúzó
...virág lennék: pipacs
...időjárás lennék: eső
...mesebeli lény lennék: elf
...hangszer lennék: hegedű
...állat lennék: macska
...szín lennék: sötétlila
...érzelem lennék: feszengés, zavartság
...zöldség lennék: borsó
...hang lennék: dorombolás
...elem lennék: levegő
...autó lennék: Toyota
...dal lennék: Seress Rezső - Szomorú vasárnap
...film lennék: A Karib-tenger kalózai
...könyv lennék: Oscar Wilde összes művei
...étel lennék: spagetti
...hely lennék: Andrássy-út
...íz lennék: keserű
...illat lennék: esőillat
...hit lennék: ateizmus
...testrész lennék: kisujj
...arckifejezés lennék: fintor
...tanóra lennék: irodalom
...rajzfilm lennék: Macskafogó
...mértani alakzat lennék: ellipszis
...szám lennék: 13
...ruhadarab lennék: ujjatlan kesztyű
...ékszer lennék: fülbevaló
...kiegészítő lennék: sál
...szeretet megnyilvánulása lennék: kézfogás
...rovar lennék: szúnyog
...gyümölcs lennék: citrom
...sminkes cucc lennék: alapozó
...festmény lennék: Munkácsy Mihály - Éjjeli csavargók
...szobor lennék: Rodin - A gondolkodó
...épület lennék: Stonehenge

1:15 - Ülök. Unatkozom. Nem tudok aludni, és unalmamban blogokat olvasok. Nem jó ez így, nem jó.
1:17 - Némelyik tök kiborító amúgy. Mármint olyan emberek akiket szeretek, és ennyire durván megváltoznak. Ettől nem szeretem őket kevésbé, csak.. mellbevágó.
1:18 - Igazából annyira nem nehéz megérteni miért nincs rám ideje konkrétan senkinek. Mindenkinek van élete úgy tűnik, csak most éppenséggel nekem nincs. Elég szívás.
1:19 - Milyen furcsa, hogy az embernek tényleg percenként ennyi gondolata van nem? Speciel 3 perc alatt sikerült nulla alá vinni a kedv-indexemet.
1:23 - A blogolásnak is vannak káros hatásai. Arra késztet, hogy belegondolj a jelenlegi helyzetedbe. Belegondoltam.
1:24 - Rájöttem, hogy figyelmet akarok. Akarom, hogy figyeljenek rám. Hogy törődjenek velem. Annyira akarom, hogy képes vagyok mások után futni. Olyan szekér után ami nem vesz fel, mert elöl kefél a sofőr, így észre sem vesz.
1:26 - Szar dolog ám ez.
1:27 - Vajon meddig fogok mások után rohanni? Mikor unom meg?
1:28 - Talán most. Az ember lánya be tud sokallni a folyamatos pofára esésektől.
1:30 - Én vagyok a hülye, és/vagy naiv, hogy türelmesen várok mégis rájuk? Annak ellenére, hogy én most tulajdonképpen nem is létezem számukra?
Hahó, én is itt vagyok.
Hahó...
Hahó...
Hahó...
1:33 - Pocsék egy dolog reménytelenül várakozni.

Laptop

Be

- Noel.
- Igen?
- A neve Noel.
- ...
- Csak gondoltam közlöm.

Ki

+

-Ragadd meg a hozzád legközelebb levő könyvet
-Lapozz az 56. oldalra
-Keresd meg az 5. mondatot
-Írd ki a blogodra
-Másold hozzá ezeket a szabályokat
-Ne a legjobb könyvedet keresd, hanem tényleg csak ami legközelebb van éppen hozzád.

"Hol ajka, a bíbor, a szent,
a pásztorbot és a sarú?"

/Oscar Wilde összes művei: Endymion c. vers/

Én tényleg nem vagyok részeg-párti, de be akarok rúgni. Annyira, hogy megfeledkezzek mindenről, hogy kihányjam a belemet is, és ha lehet reggelre belehaljak alkoholmérgezésbe.

Három.


Összesen három embernek jutott eszébe a születésnapom.


Sírok.


Már megint.



Sosem változik semmi.

Egyszer fent - egyszer lent

Igen, most egy ilyen ingatag korszakomat élem. Ma amúgy végig iszonyú jó kedvem volt, de így estére elkámpicsorodtam kicsit.

Utálok második lenni. Utálok pótlék lenni. Utálom mikor csak arra vagyok jó, hogy elővegyenek, ha nincs más. Ha nincs mondjuk az első ott. Utálom mikor le vagyok szarva. Utálom mikor pár szót, pár percet nem érek meg valakinek, aki amúgy fontos nekem. Utálok hinni és aztán pofára esni. Utálom, hogy hiszek egyáltalán a barátságban. Utálom, hogy optimista vagyok. Utálom, hogy ennyire komolyan is veszem ezeket az optimista nézeteket. Utálok ezek szerint élni. Utálom, hogy mégis így élek. Utálom, hogy erősnek kell tettetnem magam miközben kibaszottul gyenge vagyok. Utálom, hogy soha senkinek sem leszek annyira fontos, hogy akármilyen élethelyzetben ne feledkezzen meg rólam. Utálom, hogy olyanokért sírok akik nem sírnának értem. Utálom, hogy örökké valami hanyagolható fogalomként fogok élni mindenki fejében. Utálom, amiért ennyire kapaszkodok nemlétező emberi kapcsolatokba. Utálom hitegetni magam. Utálom, hogy ennek ellenére hitegetem magam. Utálom, hogy az erőfeszítéseim kudarcba fulladnak. Utálom, hogy magamra kellene erőszakolnom mások figyelmét, hogy megkapjam. Utálom, hogy ilyen érzékenyen érint az egész. Utálom, hogy nem tudom leszarni. Utálom, hogy másoknak ez ilyen könnyen megy. Utálom... Utálom... Utálom...
Utálom, hogy ennyire életképtelen vagyok.

Amúgy miért nincs jó kedvem? Csomóan még utólag is felköszöntenek névnapomon, kiderült hogy a jövőhét számomra minden szempontból egy merő láblógatás lesz, írtam egypercest bár szar lett, de írtam, meg Quimbyt hallgatok, és igazából ki kéne csattannom a jókedvtől.

Most akkor végül is mi nem klappol?

Konklúzió

Ha komolyan szerelmes leszek a közel, s távoljövőben valamikor. Akármikor. Nem fogok csöpögni. Nem lesz rózsaszín szirup. A maguk valóságában fogom látni a dolgokat. És továbbra is keserítem a környezetemet a szarkasztikus megjegyzéseimmel. Egyáltalán.. semmilyen külső ráhatásra nem akarok megváltozni. Drasztikusan. Persze a változást senki sem kerülheti el, akár pozitív, akár negatív irányban történik. Továbbá a fogadalmam egy része, hogy nem fogom elhanyagolni azokat, akik fontosak nekem. Amit elvállaltam arra mindig időt fogok szakítani. Egész biztos nem fogom kitapétázni az agyam a Nagy Ő (ilyen szerintem nincs) képével, majd kap egy előkelő, csendes zugot. Az sokkal értékesebb. Tehát...

Nem akarok megváltozni.
Nem is fogok.

Van valami egészen elkeserítő abban, hogy szombaton, hat órakor itt ülök a gép előtt, ugyan MSN-re be vagyok jelentkezve, de normális beszélgetést sehogy sem vagyok képes lebonyolítani senkivel. Sehol senki. Lelki értelemben is.
Most az ember azt várná, hogy mindjárt azon fogok keseregni, hogy "jajj nincs kapcsolatom/pasim" -megjegyzem még mindig szörnyen irritál a pasi/csávó kifejezés-, de ez a téma nálam nagyon magasról le van ejtve. Ha lesz, lesz; nem értem minek ez a felhajtás köré..
Na de hogy nincs ember akit felhívhatnék, vagy megdobhatnék SMS-sel, vagy hasonló. Nos, ez sokkal jobban aggaszt. Azaz lenne, de azt hiszem ez valami egyéni komplexus, hogy attól félek, esetleg zavarnám őket valamiben. Mindenkinek megvannak a saját problémái, és nem vagyok ostoba, nem gondolom, hogy a sajátjaim a legnagyobbak. Valamint nem akarom mások kedvét/boldogságát beárnyékolni az én magánéleti nyomorommal. Van, akiről tudom, hogy elmondhatom neki, hogy bármikor felhívhatom, bármilyen helyzetben. Azaz volt. Most pedig csak itt meresztem a seggem a gép előtt, mint valami 87'-es elfuserált, dagadt Barbie-baba milkapólóban és szépen magambafojtok mindent. Érdekes, hogy én, aki amúgy minden nagyképűséget figyelmen kívül hagyva nem bánok túl esetlenül a szavakkal, talán el sem tudnám mondani mi nyomja a szívem. Csak egy vállat szeretnék, egy ölelő kart, és egy megértő mosolyt. Hogy kisírhassam magam amiért ilyen szociális zsákutca vagyok. Hogy aztán felálhassak. Hogy aztán minden menjen tovább úgy, ahogy eddig.
Kicsit megrendült a hitem a barátságban a közelmúltban történtek miatt, ezért mostanság nem adom ki magam senkinek, és nem is engedek közel senkit. Holott szükségem van arra, hogy valakit megölelhessek ha baj van, vagy, hogy valaki bátorító szavakat öntsön belém, mert különben elveszettnek érzem magam. Ördögi kör nem igaz? Kell valaki olyan, akibe kapaszkodhatok, kell valaki, aki meghallgatja a hülyeségeimet, aki tolerálja ezeket, és aki hagyja magát szeretni.
Most pedig senki sincs. Ezt pedig magamnak köszönhetem, valószínűleg bennem van a hiba, ha most ott tartok, hogy egyedül maradtam szombaton, itthon, és volt időm belegondolni, hogy emberi kapcsolatok terén mennyire romokban állok. Ha nem játszanék már alapból, most biztosan azt mondanám hogy "végső elkeseredésemben még rászokok a szerepjátékra".
Egyébként mielőtt bárki azt gondolná, nem fogok ennyitől összetörni, azt hiszem ez ügyben már minden könnyemet elsírtam régen. Mégis, most olyan... sivár.
Hogyha még mindig meglenne az a szokásom, hogy a feszültséget, és elkeseredettséget csokoládéban vezessem le (tekintve, hogy a kellő mennyiség hála a télapónak adott is), most biztosan elhíznék.

"Tök sötét lett minden.
Szakadt ingem gallérját felhajtom,
megrázom magam, megyek tovább
senki sincsen
viharon túl, szélcsenden innen..."

Vásárlók gyöngye

Malkavian üzenete:
addig megyek az agyukra
Malkavian üzenete:
amíg meg nem találják a módját, hogy kitöröljék.
Malkavian üzenete:
mer'hogy én ennyit nem fizetek az fix
Malkavian üzenete:
elszánt, céltudatos vásárló vagyok, és mostmár hisztis is
Malkavian üzenete:
...
Malkavian üzenete:
nem lennék a helyükben


[...]

Malkavian üzenete:
viszont megcsinálhatja, hogy nem adja oda..
Malkavian üzenete:
de ha már ott van előttem a kezében
Malkavian üzenete:
és nem kapom meg
Malkavian üzenete:
akkor még jobban kiakadok xD
Malkavian üzenete:
és akkor már gyilkosságért le is csukathatnak


Valami fogyasztói különdíj? Csak nekem, csak most? Nem?