1:15 - Ülök. Unatkozom. Nem tudok aludni, és unalmamban blogokat olvasok. Nem jó ez így, nem jó.
1:17 - Némelyik tök kiborító amúgy. Mármint olyan emberek akiket szeretek, és ennyire durván megváltoznak. Ettől nem szeretem őket kevésbé, csak.. mellbevágó.
1:18 - Igazából annyira nem nehéz megérteni miért nincs rám ideje konkrétan senkinek. Mindenkinek van élete úgy tűnik, csak most éppenséggel nekem nincs. Elég szívás.
1:19 - Milyen furcsa, hogy az embernek tényleg percenként ennyi gondolata van nem? Speciel 3 perc alatt sikerült nulla alá vinni a kedv-indexemet.
1:23 - A blogolásnak is vannak káros hatásai. Arra késztet, hogy belegondolj a jelenlegi helyzetedbe. Belegondoltam.
1:24 - Rájöttem, hogy figyelmet akarok. Akarom, hogy figyeljenek rám. Hogy törődjenek velem. Annyira akarom, hogy képes vagyok mások után futni. Olyan szekér után ami nem vesz fel, mert elöl kefél a sofőr, így észre sem vesz.
1:26 - Szar dolog ám ez.
1:27 - Vajon meddig fogok mások után rohanni? Mikor unom meg?
1:28 - Talán most. Az ember lánya be tud sokallni a folyamatos pofára esésektől.
1:30 - Én vagyok a hülye, és/vagy naiv, hogy türelmesen várok mégis rájuk? Annak ellenére, hogy én most tulajdonképpen nem is létezem számukra?
Hahó, én is itt vagyok.
Hahó...
Hahó...
Hahó...
1:33 - Pocsék egy dolog reménytelenül várakozni.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése