Muraki Kazutaka

Szóval ő.

Ő az, aki szerintem megérdemel egy külön blogbejegyzést. Bizony. Ilyen még Jean-Claude-nak sem volt, pedig ő is nagy kedvenc volt annak idején (meg még most is az csak már változott az ízlésvilágom fiktív férfiak terén - bár nem sokat xD), de Muraki. Nos, ez a férfi fent a képen mindenkit überel.
Hol is kezdjem. Nemrégiben unatkoztam. Mint ahogy az már nyáron szokott lenni, és mint ilyenkor mindig nézelődtem kicsit a mangák közt. És ráakadtam egy gyöngyszemre. Amit tulajdonképpen már ezelőtt is ismertem és mindig el akartam olvasni de egyszerűen sosem jutottam el addig. Hát most igen.
A címe pedig nem más mint: Yami no Matsuei. A mangából anime is készült, amit természetesen jelen pillanatban is nézek. Maga az anime shinigamikról szól, Tsuzukiról, aki az EnmaCho egyik rangidős és leghíresebb alkalmazottja (mert itt a túlvilágot egyfajta hivatalként ábrázolják), és társáról a mindössze 16 éves Hisokáról, aki egy furcsa betegségben 3 év kínlódás után meghalt. (Ez természetesen Muraki keze ügyét dicsérte.) A történet folyamán ők ketten, és barátaik (hú ez olyan sablonosan hangzik, úgy érzem magam mint egy béna narrátor) igyekszenek megmenteni a világot, mint Harry Potter különböző természetfeletti bűneseteket próbálnak megoldani, mint minden mangában és történetben, természetesen sikerrel, mert hogy is lehetne az, hogy néha a gonosz győzzön ugyebár.

Nahát, és ha már a gonosznál tartunk. Muraki az. Gonosz. Halandó létére rengeteg bosszúságot okoz a párosnak. Tulajdonképpen ő egy pszihopata, aki kedvét leli mások lassú legyilkolásában, és úgy rángatja, manipulálja az embereket, mint egy marionettbábut. Humora csodásan sötét, a stílusa magával ragadó, udvarias úriember, és roppantmód intelligens. Ez természetes mivelhogy imádom foglalkozását tekintve orvos. Máskülönben nagyon kedves mosolya van. Csak az ember nem szívesen szeretné megtudni, hogy mi rejtőzik az elragadó gesztus mögött. Fura szokásai közt még említésre méltó, hogy antik babákat gyűjt, és tekintélyes mennyiséggel rendelkezik, valamint nagyon szeret rámászni Tsuzukira. (Elfelejtettem volna mondani, hogy nem kis yaoi beütése van a dolognak? Hoppá.) Ezt a rámászni igét igazából nyugodt szívvel kicserélhetjük arra, hogy szexuálisan inzultálja. ^^" -Csak kicsit irigy.-
Rendkívül ravasz, ezt már említettem is, mindenek előtt találékony, és főként: mindig mindent túlél. Ez egy jó tulajdonság. Ahányszor eddig életveszélybe került az anime/manga folyamán, mindig megmenekült. Valószínűleg rengeteg nyelven beszél (többek közt kínaiul) és természetesen, mint minden stílusos, velejéig romlott sorozatgyilkos, ő is pofátlanul gazdag fickó.

Jobb szeme nem valódi, mesterségesen beillesztett objektum, de elvonja róla a figyelmet az amúgy vonzó megjelenés. Kedvenc színe a fehér (japánban a halál színe, vajon miért nem lepődök meg?), az anime és a manga során csakis ebben a színben látni. Ezüst hajával és szemével, hogy az egyik áldozatát idézzem "úgy néz ki, mint egy angyal".
Sajnos ebben az animében is fordulnak elő klisék, minthogy Muraki sem volt mindig ilyen, valójában sötét múltja áll deformált lelkivilága mögött. Valaha volt neki is családja, féltestvére, minden ami kell. Aztán ahogy ez lenni szokott a féltestvér lázadt, megölte a szülőket, de Muraki (természetesen) megmenekült, mivel a család egyik szolgája még idejében lelőtte a bűnös Sakit.
Révén, hogy ez a pasas rendkívül körmönfont, kitalálta, hogy mesterségesen életben tartja a bátyót, akinek csak a feje és a szíve maradt használható állapotban, és feltámasztja csak azért, hogy saját kezével ölhesse meg minél lassabban, minél fájdalmasabban. Hisoka esetét nézve (megerőszakolta, aztán halálosan elátkozta, és 3 évnyi folyamatos szenvedés után halt meg) ehhez nagyon ért.
Tehát vagy imádni, vagy gyűlölni tudja az ember, nekem személy szerint a kedvenc szereplőm, hála választékos szókincsének, egyedi stílusának, a műveltségének, udvariasságának,
személyiségének.. és a pénzének természetesen. :D

Csillag vagy fecske

Nem jöttél túl korán
De időm az volt,
Nagy komám lett
És ültünk büfékben,
Várva reád

Egymás hátát ütve,
Italokat küldve
Múltját sem sejtő,
Kékruhás nőknek

Maradj otthon, nézzél TV-t
Töksötét vonatokat mutat minden csatorna
Mennek utas nincs egy se
Csak a büfékocsiban állnak (részegen)
Ketten, amelyik rosszul van az vagyok én
Kár, hogy most mutatnak az elébb még
Istent dicsértem én

Nem kezdtünk nagyon bele
Semmibe, jössz úgyis te
És minek is bármit is
E kis időre

És aztán nem jötté'
Átgyúrtuk életté
Idő komámmal
Ez üldögélést

Maradj otthon, nézzél TV-t
Töksötét vonatokat mutat minden csatorna
Mennek utas nincs egy se
Csak a büfékocsiban állnak (részegen)
Ketten, amelyik rosszul van az vagyok én
Kár, hogy most mutatnak az elébb még
Istent dicsértem én

Végül is mindegy is
Tudtam, hogy nem is jössz
Este csillag voltál
Nappal meg fecske

Minden föld bevetve
Minden nő rendbe
Na, ezt hagyom itt neked
Te csillag vagy fecske!

Maradj otthon, nézzél TV-t
Töksötét vonatokat mutat minden csatorna
Mennek utas nincs egy se
Csak a büfékocsiban állnak (részegen)
Ketten, amelyik rosszul van az vagyok én
Kár, hogy most mutatnak az elébb még
Istent dicsértem én (részegen...)

Azért ez már valami.

Mivel itthon vagyok, unom magam, és nincs más dolgom, mint a monitor előtt üldögélni elhatároztam hogy rákeresek a nicknevemre google-n poénból, hátha kidob valami érdekeset. És kidobott. Bizony. Egy blogot. Egy teljesen ismeretlen blogot, ahol van tőlem idézet. Külön kategóriát kaptam. Jól esik ez az ember lányának. Hogy tőlem idéznek. Tőlem. Én tőlem, aki tulajdonképpen senki se vagyok. Csak Én. És valaki mégis méltónak találta a soraimat arra, hogy idézőjelek közt beillessze a saját blogjára. Lehet nem tűnik nagy dolognak. De nekem az. A kategóriák közt ott van még Shakespeare, Ady, Kosztolányi, Goethe, Karinthy, Varró Dániel... és Én. Azt hiszem ez az a fajta öröm amit az írók éreznek, mikor a kiadás napján már több, mint egymillió példány kel el a művükből. Kis dolog. Elvégre csak idéztek. De végtelenül jól esett.
Köszönöm.

+

"Minden blogger kommentkurva." Én is. Szóval légy oly szíves drága tücsökbogaram, ha már itt jársz, és elolvasod a sületlenségeimet. Kommentelj. ^^

Varró Dániel: E-MAIL

Hát el vagyok egészen andalodva,
és gyönge szívem, ímé, reszketeg,
mióta éjjelente, hajnalonta
veled titokban ímélezgetek.

Nem kell megszólítás, se semmi cécó,
és az se baj, ha nincsen ékezet,
csak kebelembe vésődjék e négy szó,
hogy: Önnek új levele érkezett!

Az egész világ egy linkgyűjtemény,
az emberek, a tárgyak benne linkek,
bárhova kattintok, te tűnsz elém,
te vagy felvillanó websiteja mindnek.

Te dobogsz bennem, mint versben a metrum.
Föltettem háttérnek a képedet,
s míg körülöttünk szikrázik a chat room,
látlak, miközben vakon gépelek.

Hiába nem láttalak még, az embert,
ha minden betűd mégis eleven,
ha érezlek, mint kisujjam az entert…
Van nulladik látásra szerelem?

sms

itt állok én e kerge hős
kabátom vízlepergetős
a szmájli számra ráfagyott
ha nem szeretsz hát ne szeress
ez itt csak egy teszt sms
hogy nyomkodom tehát vagyok

Blogokat olvasgatok, mert unom magam, és le vagyok taglózva. Két 12 éves kislány arról ír, hogy mennyi alkoholt tudnak legyűrni. Azta. Kezdem magam szégyellni, de tényleg. Lehet sürgősen mattrészegre kéne innom magam. Vagy ledönteni a körömlakklemosót. Minimum.

Lassan tényleg úgy érzem hogy én vagyok a bloggerek legalja. Mi több, az emberiség mocska. Az életképes entitások hulladéka. Minden bizonnyal jó okom van rá, mivel nem (itt) bőgöm szét az agyam, már ha ezt tenném bármikor, nem jelentem be az öngyilkosságomat, nem fogadom meg, hogy soha életemben nem fogok senkit sem szeretni többet, mert most végleg összetörték a szívem, igaz még csak 11 múltam 7 blogbejegyzéssel ezelőtt de úgy érzem már most meg kell halnom, mert elhagyott a nagy Ő, akinek még a fütyije sem nőtt ki, nemhogy az agya (bár a két dolog egymástól teljesen független dolog) szóval az én életem innentől már csak egy csődtömeg lehet. Most pedig hallgatom a rózsaszínszivárványosszivecskéscsiliviliscuki blogomon a deathmetált mert az menő, és így jobban tudnak sajnálni.
Az ilyeneknek vigasztalódjanak a hello kitty-s hosszú, rózsaszín gyertyáikkal.

Vannak itt még nyalánkságok, de szerintem a régi blogom olvasóinak (főleg Bencének aki ezt már nagy valószínűséggel nem nézi :D) nem kell bemutatnom a cukcsi divatorientált, rózsaszínhab világot, amit mikor megnyit, az ember arcába vágódik 1024 x 768 pixelnyi cukiság. És kitölti az agyát. És ellepi. Megfojtja. Bráh.

Búcsúzóul:

Esküvő előtt:

fiú: Hurrá! Végre! Már nagyon várom!

lány: Elköltözzek?

fiú: Nem, ne is gondolj rá!

lány: Szeretsz?

fiú: Természetesen!

lány: Megcsaltál valaha is?

fiú: Nem, hogy juthat ilyen az eszedbe?

lány: Adsz egy csókot?

fiú: IGEN!

lány: Fogsz verni?

fiú: Soha!

lány: Hihetek neked?

Esküvő után:

olvasd lentről fölfelé

Szar ez így. Nagyon. Hála az örökös vádaskodásnak, elveszítek valakit.
Elveszítünk.
Gratulálok.

Megkönnyeztem. Nem kicsit. Nagyon.

Megint egy láncjáték ürügyén fogok ide írni, aminek az ötlete történetesen innen jött, az eredeti oldal pedig, ahol a -nem túl bonyolult- szabályok is találhatóak Ez. Akkor hát íme, itt az enyém.

„Szép vagyok?” – kérdezte a Fiatal Rigó.
„Az.” – felelt a Nap.
„Akkor miért nem nézel rám?” – kérdezte a Fiatal Rigó.
„Elvakítanál.” – válaszolt a Nap.

„Elmentél?” – kérdezte a Fiatal Rigó.
„Már réges-régen.” – szólt a Nap.
„Megvárhattál volna.”
„Utánam jöhettél volna.”


Aki szintén kedvet érez rá, hogy játsszon, az dobjon meg itt egy kommenttel.

Kreatív Blogger

Csigától kaptam. És ezt én kaptam. ^_^ És jó érzés. És köszönöm neki. :)

A továbbadományozás szabályai:

1. Helyezzük ki a kitüntetésképp kapott logót a blogban.
2. Nevezzük meg saját blogunkban az adományozót.
3. Díjazzunk 5 eddig még a címre nem jelölt blogírót.
4. Hagyjunk üzenetet a kiválasztott blogokban.

Akkor most én is nekilátok a díjazásnak, szerencsére nincs is oly' nehéz dolgom.

1. Először is, annak a személynek adományoznám ezt, akinek folyamatosan látogatom a blogját, még ha nem is kommentelek olyan sokat de nagyon szeretem olvasni, meg alapjáraton imádom ezt a Mardekáros bölcsészlelkületű Vérpaccot. ^^

2. Második általam megjelölt egyén Azon A Bizonyos Helyen a házvezetőm, akivel csak azért beszélek mert magas a jogköre. Egyébként pedig szeretek vele gyümölcskoktélt inni, sétálni az utcán, és nem utolsó sorban Elijaht fárasztani. Ő pedig nem más, mint írkedvelő gumicukrom, aliasz Ada.

3. A harmadik ember az az illető, aki a nap bármelyik órájában felhívhat, mert mindig meg tud nevettetni, és aki bármikor, bármilyen hosszú sztorit leírhat nekem MSN-en, mert sosem tudom megunni, és akivel megalkottuk a (mint kiderült, nagy sikert aratott) Miért ment át a csirke az úton paródiát, és akit már lassan három éve boldogítok, és aki az én örök Macskám. Szeretlek cicc. :)

4. A következő áldozatomat az elsők között ismertem meg a Helyen, és azóta is szeretem, együtt írtunk vele, és az itt harmadikként említett egyénnel verseket, vele is imádtuk nagyon sokáig Jean-Claude-ot, és ő az, aki olyan zseniálisan játszotta Lorton Lillát, hogy tényleg sikerült elesnie. :D Méltán kerülhet tehát ide Fibiszkusz. :D

5. Nem utolsó sorban illene megemlíteni ötük közül legfrissebb ismeretségemet (aki most már mégiscsak több, mint egy éves, még a tartósabb kihagyás ellenére is), aki nem ehet akkor, mikor velem beszélget, és akire rossz hatással vagyok, és akit Alexának neveznek. ^^

Tudnék még nagyon sok nevet mondani, mint Cirill, Dela, Lau, Amélia.. de ők már nem férek bele, szóval remélhetőleg 'áldozatul esnek' a közeljövőben. :)

Na ezzel is megvolnánk.

Kedvem volna ismét felvenni MSN-re, azt mondani neki, hogy cseszettül hiányzik a morcogása, és az, hogy folyton leolt, és azt mondani, hogy tőle még ezt is eltűröm. Legfőképp pedig közölni vele, hogy hiányzik.
Tök hülyének fog nézni.
Nem, nem fog.
Mivel nem teszem meg.

Amúgy minden pasi papucs lesz amint szétkúrja az agyát a szeretett nőszeméllyel?
Ha igen akkor már most veszek egy guminőt a jövendőbelimnek.
Egészségünkre.

... s mint zuhan a pusztulásba a gége.

Gondoltam ha már annyiszor megnézem youtube-on, beillesztem ide, mert miért ne. És mert jó.



Hogy röhöghessen is a nép. Érdemes figyelni Szilveszter grimaszait. :D Meg természetesen a dobhártyaszaggatóan hamis hangokat amiket Bereczki művészúr magából kiereszt. Zseniális.

Új fejléc. Olé. Szeretem. Gyönyörű. Csodálatos. És az enyém. *_* Snitt.

Zsákutca

Nem mondom, én szeretek horrort nézni. De ez most enyhén ütött. Nem is enyhén. Régóta először fordult elő, hogy egyes részeknél oda sem mertem nézni.

Amúgy alapból az olyan horroroktól szoktam takarótmarkolni, ahol jelen van a paradoxon elv, és emiatt enyhén klausztrofób hatást tudnak kelteni az emberben legyen akár nyílt, vagy zárt tér. Ezért féltem a Kocka nézése közben, és ezért féltem most. Nekem ez a paradoxon a gyengém, meg az sem baj, ha kicsit elvont. Na, ez azért elég elvont volt, sőt, a végén dobtak rajta egy csavart amitől paradoxon lett a paradoxonban. Tudjátok hogy van ez. Olyan, mikor veszünk egy könyvet, aminek a borítóján egy leányzó áll, kezében egy könyv aminek a borítóján... hát találjátok ki mi van.

Féltem na.

Értékelném, hogy ha valaki félreért valamit, nem kezdené el minden megerősítés nélkül terjeszteni. Határozottan zavaró. Dühös nem vagyok, mert jót röhögtem mikor felhívtak mobilon. De irritál. Szóval megköszönném, ha ilyen nem lenne többet, mert nem szeretek bepöccenni.
Köszöntem.

"A szerepjáték a maga a verbálisan és metakomunikációs jelek által létrejött szimbólikus valóságban zajló interakciók sorozata, a játékosok és a mesélők által reprezentált entitások között."

"de gonosz vagy"

Ha egymás után három nap hallom ezt három különböző embertől, az jelent valamit?

Azért történtek itt dolgok. Csak nem írtam le, szóval van mit pótolni. (De mivel lusta vagyok rövid leszek, és velős.)

Nyári munka. Sok ember. Lovacskás zokni. Meleg. Szél. Por. JófejMikulás. Régészviccek. Egyetemivizsgasztorik. Felhőnézés. Szivárványnézés. Macskamegnemsütés. Fiúsverekedés. Vampire. Rosszvécéajtó. Röhögés. Éhezés. Fizetésszámolás. Lelkesedés. Kiskocsi. Sok diák. Nyomorgásdeviccelődés. Levegőértkönyörgés. Hálózsákösszecserélés. Gonoszkodás. Elköszönés.

Aztán tábor.. ezt úgy már kifejtették páran. Én nem teszem meg. Ez van. Sprite.

Aztán.

Vérlóvalcsatangolás. Pest. Utcák. Jóéletérzés. Beszélgetés. Ölelgetés. Szerepjátékboltozás. Geekesedés. Kockásodás. Nyálzás. Kulturálisorgazmusátélés. Cthulhualapkönyvkeresés. Denemtalálás. (Nem, nem az, hogy találtunk egy Voldemortot. Hanem nem találtunk.) Elszontyolodás. Dehamarfelvidulás. Bevásárlás. Anyávaltelefononkonzultálás. Guglinszjboltkeresés. Találás. Sokvillamosozás. Sokmetrózás. Sokbuszozás. Nemeltévedés. Enneknagyonörülés. Nevetés. Vérlóimádás. Elköszönés. Vonatonröhögés.

Na úgy nagyjából ennyi. Egyelőre.