Azért ez már valami.
Mivel itthon vagyok, unom magam, és nincs más dolgom, mint a monitor előtt üldögélni elhatároztam hogy rákeresek a nicknevemre google-n poénból, hátha kidob valami érdekeset. És kidobott. Bizony. Egy blogot. Egy teljesen ismeretlen blogot, ahol van tőlem idézet. Külön kategóriát kaptam. Jól esik ez az ember lányának. Hogy tőlem idéznek. Tőlem. Én tőlem, aki tulajdonképpen senki se vagyok. Csak Én. És valaki mégis méltónak találta a soraimat arra, hogy idézőjelek közt beillessze a saját blogjára. Lehet nem tűnik nagy dolognak. De nekem az. A kategóriák közt ott van még Shakespeare, Ady, Kosztolányi, Goethe, Karinthy, Varró Dániel... és Én. Azt hiszem ez az a fajta öröm amit az írók éreznek, mikor a kiadás napján már több, mint egymillió példány kel el a művükből. Kis dolog. Elvégre csak idéztek. De végtelenül jól esett.
Köszönöm.
+
"Minden blogger kommentkurva." Én is. Szóval légy oly szíves drága tücsökbogaram, ha már itt jársz, és elolvasod a sületlenségeimet. Kommentelj. ^^
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
10 megjegyzés:
meow ^^
Csak nem a Miért ment át a csirke az úttestenből idéztek? :)
Nem, nem abból. A régi blogomon sokkal terjengősebb és érzelgősebb bejegyzéseim voltak. Onnan. (Egy egész bejegyzést + az egyik szösszenetemet.) Úgy tűnik volt, akinek tetszett.
Én ezen nem csodálkozom, Wia :)
Én nem csodálkozom ezen, Wia :)
(Jajjizé, törölj plíz xDDD)
Én mindig is mondtam, hogy jó irodalmi érzéked van. :D
Mondtam én, egyszer még az Élet és Irodalomba fogsz írni. ;) Kérünk linket! :D
Biztos jó érzés, de megértem az idézőt, mert jókat írsz. :)
Ó, mily' igazat szóltál. A kommentkurvulásra gondolok. És én is megértem az idézőt.
Megjegyzés küldése