2008. szeptember 11.

Az az igazság. Nincs nagyon időm blogolni. Se idős, se energiám, se egészségem. Ebben az évben ráhajtottam a tanulásra, sőt, a szokásosnál is többet vállaltam. Két fakt, plusz a hegedű, ehhez a színjátszó, és aztán még tanulnom is kell. És tanulok is. Most már nem csinálhatom meg, hogy elkönnyelműsködöm a dolgokat. A végén úgy is én szívnám meg a levét. Én pedig nem szeretem veszteni az Élet ellen. Egyszóval nemkicsit túlvállaltam magam. Ezzel a húzással pedig megpöccintettem az első dominót, aminek köszönhetően az egész immunrendszerem beadta a kulcsot. Van ilyen.
Viszont ez szerencsére nem látszik rajtam. Csak néha nagyon világfájdalmas képpel meredek a semmibe.
Soraimat pedig egy rövid eszmefuttatással zárnám, amit irodalom után alkottam.

"Nevezhetünk-e valamit műalkotásnak? Egyáltalán mi alapján ítéljük meg mi az és mi nem? Mikor hívhatunk valamit úgy, hogy mű, és alkotás? Akkor mikor a szerző annak nevezi? Vagy mikor egy ismert szakmabéli személyiség úgy ítéli? Vagy ha az egyszerű avatatlan, de érző olvasó úgy gondolja?
Mikor lépi át egy 'firka' a 'firka' valóját és lesz igazi, nagybetűs MŰ?
Ha az, aki írta, hírnévre tesz szert? Ha már valami nem ismert, s nincs az világ elé tárva, nem szerepel könyvekben, vagy csak egyszerűen a köztudatban, az már nem is lehet műalkotás?
Egyszóval: Egy műalkotás akkor műalkotás, ha jó a marketingje?"

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Rajzórán pont a műalkotásokról beszélgettünk, aztán közölte a tanár, hogy akkor most rajzoljunk műalkotást. Szerintem nem kell részleteznem... :P Gyógyulgass:)