...hónap lennék: december
...a hét egy napja lennék: péntek
...a nap egy időpontja lennék: szürkület
...bolygó lennék: mars
...tengeri állat lennék: tüskés hal
...berendezési tárgy lennék: íróasztal
...bűn lennék: lustaság
...történelmi személy lennék: Livia, római császárné /nemröhög/
...folyadék lennék: láva
...drágakő lennék: borostyán
...fa lennék: mahagóni
...madár lennék: veréb
...szerszám lennék: csavarhúzó
...virág lennék: pipacs
...időjárás lennék: eső
...mesebeli lény lennék: elf
...hangszer lennék: hegedű
...állat lennék: macska
...szín lennék: sötétlila
...érzelem lennék: feszengés, zavartság
...zöldség lennék: borsó
...hang lennék: dorombolás
...elem lennék: levegő
...autó lennék: Toyota
...dal lennék: Seress Rezső - Szomorú vasárnap
...film lennék: A Karib-tenger kalózai
...könyv lennék: Oscar Wilde összes művei
...étel lennék: spagetti
...hely lennék: Andrássy-út
...íz lennék: keserű
...illat lennék: esőillat
...hit lennék: ateizmus
...testrész lennék: kisujj
...arckifejezés lennék: fintor
...tanóra lennék: irodalom
...rajzfilm lennék: Macskafogó
...mértani alakzat lennék: ellipszis
...szám lennék: 13
...ruhadarab lennék: ujjatlan kesztyű
...ékszer lennék: fülbevaló
...kiegészítő lennék: sál
...szeretet megnyilvánulása lennék: kézfogás
...rovar lennék: szúnyog
...gyümölcs lennék: citrom
...sminkes cucc lennék: alapozó
...festmény lennék: Munkácsy Mihály - Éjjeli csavargók
...szobor lennék: Rodin - A gondolkodó
...épület lennék: Stonehenge
2008. december 27.
1:15 - Ülök. Unatkozom. Nem tudok aludni, és unalmamban blogokat olvasok. Nem jó ez így, nem jó.
1:17 - Némelyik tök kiborító amúgy. Mármint olyan emberek akiket szeretek, és ennyire durván megváltoznak. Ettől nem szeretem őket kevésbé, csak.. mellbevágó.
1:18 - Igazából annyira nem nehéz megérteni miért nincs rám ideje konkrétan senkinek. Mindenkinek van élete úgy tűnik, csak most éppenséggel nekem nincs. Elég szívás.
1:19 - Milyen furcsa, hogy az embernek tényleg percenként ennyi gondolata van nem? Speciel 3 perc alatt sikerült nulla alá vinni a kedv-indexemet.
1:23 - A blogolásnak is vannak káros hatásai. Arra késztet, hogy belegondolj a jelenlegi helyzetedbe. Belegondoltam.
1:24 - Rájöttem, hogy figyelmet akarok. Akarom, hogy figyeljenek rám. Hogy törődjenek velem. Annyira akarom, hogy képes vagyok mások után futni. Olyan szekér után ami nem vesz fel, mert elöl kefél a sofőr, így észre sem vesz.
1:26 - Szar dolog ám ez.
1:27 - Vajon meddig fogok mások után rohanni? Mikor unom meg?
1:28 - Talán most. Az ember lánya be tud sokallni a folyamatos pofára esésektől.
1:30 - Én vagyok a hülye, és/vagy naiv, hogy türelmesen várok mégis rájuk? Annak ellenére, hogy én most tulajdonképpen nem is létezem számukra?
Hahó, én is itt vagyok.
Hahó...
Hahó...
Hahó...
1:33 - Pocsék egy dolog reménytelenül várakozni.
1:17 - Némelyik tök kiborító amúgy. Mármint olyan emberek akiket szeretek, és ennyire durván megváltoznak. Ettől nem szeretem őket kevésbé, csak.. mellbevágó.
1:18 - Igazából annyira nem nehéz megérteni miért nincs rám ideje konkrétan senkinek. Mindenkinek van élete úgy tűnik, csak most éppenséggel nekem nincs. Elég szívás.
1:19 - Milyen furcsa, hogy az embernek tényleg percenként ennyi gondolata van nem? Speciel 3 perc alatt sikerült nulla alá vinni a kedv-indexemet.
1:23 - A blogolásnak is vannak káros hatásai. Arra késztet, hogy belegondolj a jelenlegi helyzetedbe. Belegondoltam.
1:24 - Rájöttem, hogy figyelmet akarok. Akarom, hogy figyeljenek rám. Hogy törődjenek velem. Annyira akarom, hogy képes vagyok mások után futni. Olyan szekér után ami nem vesz fel, mert elöl kefél a sofőr, így észre sem vesz.
1:26 - Szar dolog ám ez.
1:27 - Vajon meddig fogok mások után rohanni? Mikor unom meg?
1:28 - Talán most. Az ember lánya be tud sokallni a folyamatos pofára esésektől.
1:30 - Én vagyok a hülye, és/vagy naiv, hogy türelmesen várok mégis rájuk? Annak ellenére, hogy én most tulajdonképpen nem is létezem számukra?
Hahó, én is itt vagyok.
Hahó...
Hahó...
Hahó...
1:33 - Pocsék egy dolog reménytelenül várakozni.
2008. december 24.
Laptop
Be
- Noel.
- Igen?
- A neve Noel.
- ...
- Csak gondoltam közlöm.
Ki
+
-Ragadd meg a hozzád legközelebb levő könyvet
-Lapozz az 56. oldalra
-Keresd meg az 5. mondatot
-Írd ki a blogodra
-Másold hozzá ezeket a szabályokat
-Ne a legjobb könyvedet keresd, hanem tényleg csak ami legközelebb van éppen hozzád.
"Hol ajka, a bíbor, a szent,
a pásztorbot és a sarú?"
/Oscar Wilde összes művei: Endymion c. vers/
- Noel.
- Igen?
- A neve Noel.
- ...
- Csak gondoltam közlöm.
Ki
+
-Ragadd meg a hozzád legközelebb levő könyvet
-Lapozz az 56. oldalra
-Keresd meg az 5. mondatot
-Írd ki a blogodra
-Másold hozzá ezeket a szabályokat
-Ne a legjobb könyvedet keresd, hanem tényleg csak ami legközelebb van éppen hozzád.
"Hol ajka, a bíbor, a szent,
a pásztorbot és a sarú?"
/Oscar Wilde összes művei: Endymion c. vers/
2008. december 16.
2008. december 14.
Egyszer fent - egyszer lent
Igen, most egy ilyen ingatag korszakomat élem. Ma amúgy végig iszonyú jó kedvem volt, de így estére elkámpicsorodtam kicsit.
Utálok második lenni. Utálok pótlék lenni. Utálom mikor csak arra vagyok jó, hogy elővegyenek, ha nincs más. Ha nincs mondjuk az első ott. Utálom mikor le vagyok szarva. Utálom mikor pár szót, pár percet nem érek meg valakinek, aki amúgy fontos nekem. Utálok hinni és aztán pofára esni. Utálom, hogy hiszek egyáltalán a barátságban. Utálom, hogy optimista vagyok. Utálom, hogy ennyire komolyan is veszem ezeket az optimista nézeteket. Utálok ezek szerint élni. Utálom, hogy mégis így élek. Utálom, hogy erősnek kell tettetnem magam miközben kibaszottul gyenge vagyok. Utálom, hogy soha senkinek sem leszek annyira fontos, hogy akármilyen élethelyzetben ne feledkezzen meg rólam. Utálom, hogy olyanokért sírok akik nem sírnának értem. Utálom, hogy örökké valami hanyagolható fogalomként fogok élni mindenki fejében. Utálom, amiért ennyire kapaszkodok nemlétező emberi kapcsolatokba. Utálom hitegetni magam. Utálom, hogy ennek ellenére hitegetem magam. Utálom, hogy az erőfeszítéseim kudarcba fulladnak. Utálom, hogy magamra kellene erőszakolnom mások figyelmét, hogy megkapjam. Utálom, hogy ilyen érzékenyen érint az egész. Utálom, hogy nem tudom leszarni. Utálom, hogy másoknak ez ilyen könnyen megy. Utálom... Utálom... Utálom...
Utálom, hogy ennyire életképtelen vagyok.
Utálok második lenni. Utálok pótlék lenni. Utálom mikor csak arra vagyok jó, hogy elővegyenek, ha nincs más. Ha nincs mondjuk az első ott. Utálom mikor le vagyok szarva. Utálom mikor pár szót, pár percet nem érek meg valakinek, aki amúgy fontos nekem. Utálok hinni és aztán pofára esni. Utálom, hogy hiszek egyáltalán a barátságban. Utálom, hogy optimista vagyok. Utálom, hogy ennyire komolyan is veszem ezeket az optimista nézeteket. Utálok ezek szerint élni. Utálom, hogy mégis így élek. Utálom, hogy erősnek kell tettetnem magam miközben kibaszottul gyenge vagyok. Utálom, hogy soha senkinek sem leszek annyira fontos, hogy akármilyen élethelyzetben ne feledkezzen meg rólam. Utálom, hogy olyanokért sírok akik nem sírnának értem. Utálom, hogy örökké valami hanyagolható fogalomként fogok élni mindenki fejében. Utálom, amiért ennyire kapaszkodok nemlétező emberi kapcsolatokba. Utálom hitegetni magam. Utálom, hogy ennek ellenére hitegetem magam. Utálom, hogy az erőfeszítéseim kudarcba fulladnak. Utálom, hogy magamra kellene erőszakolnom mások figyelmét, hogy megkapjam. Utálom, hogy ilyen érzékenyen érint az egész. Utálom, hogy nem tudom leszarni. Utálom, hogy másoknak ez ilyen könnyen megy. Utálom... Utálom... Utálom...
Utálom, hogy ennyire életképtelen vagyok.
2008. december 11.
Konklúzió
Ha komolyan szerelmes leszek a közel, s távoljövőben valamikor. Akármikor. Nem fogok csöpögni. Nem lesz rózsaszín szirup. A maguk valóságában fogom látni a dolgokat. És továbbra is keserítem a környezetemet a szarkasztikus megjegyzéseimmel. Egyáltalán.. semmilyen külső ráhatásra nem akarok megváltozni. Drasztikusan. Persze a változást senki sem kerülheti el, akár pozitív, akár negatív irányban történik. Továbbá a fogadalmam egy része, hogy nem fogom elhanyagolni azokat, akik fontosak nekem. Amit elvállaltam arra mindig időt fogok szakítani. Egész biztos nem fogom kitapétázni az agyam a Nagy Ő (ilyen szerintem nincs) képével, majd kap egy előkelő, csendes zugot. Az sokkal értékesebb. Tehát...
Nem akarok megváltozni.
Nem is fogok.
Nem akarok megváltozni.
Nem is fogok.
2008. december 6.
Van valami egészen elkeserítő abban, hogy szombaton, hat órakor itt ülök a gép előtt, ugyan MSN-re be vagyok jelentkezve, de normális beszélgetést sehogy sem vagyok képes lebonyolítani senkivel. Sehol senki. Lelki értelemben is.
Most az ember azt várná, hogy mindjárt azon fogok keseregni, hogy "jajj nincs kapcsolatom/pasim" -megjegyzem még mindig szörnyen irritál a pasi/csávó kifejezés-, de ez a téma nálam nagyon magasról le van ejtve. Ha lesz, lesz; nem értem minek ez a felhajtás köré..
Na de hogy nincs ember akit felhívhatnék, vagy megdobhatnék SMS-sel, vagy hasonló. Nos, ez sokkal jobban aggaszt. Azaz lenne, de azt hiszem ez valami egyéni komplexus, hogy attól félek, esetleg zavarnám őket valamiben. Mindenkinek megvannak a saját problémái, és nem vagyok ostoba, nem gondolom, hogy a sajátjaim a legnagyobbak. Valamint nem akarom mások kedvét/boldogságát beárnyékolni az én magánéleti nyomorommal. Van, akiről tudom, hogy elmondhatom neki, hogy bármikor felhívhatom, bármilyen helyzetben. Azaz volt. Most pedig csak itt meresztem a seggem a gép előtt, mint valami 87'-es elfuserált, dagadt Barbie-baba milkapólóban és szépen magambafojtok mindent. Érdekes, hogy én, aki amúgy minden nagyképűséget figyelmen kívül hagyva nem bánok túl esetlenül a szavakkal, talán el sem tudnám mondani mi nyomja a szívem. Csak egy vállat szeretnék, egy ölelő kart, és egy megértő mosolyt. Hogy kisírhassam magam amiért ilyen szociális zsákutca vagyok. Hogy aztán felálhassak. Hogy aztán minden menjen tovább úgy, ahogy eddig.
Kicsit megrendült a hitem a barátságban a közelmúltban történtek miatt, ezért mostanság nem adom ki magam senkinek, és nem is engedek közel senkit. Holott szükségem van arra, hogy valakit megölelhessek ha baj van, vagy, hogy valaki bátorító szavakat öntsön belém, mert különben elveszettnek érzem magam. Ördögi kör nem igaz? Kell valaki olyan, akibe kapaszkodhatok, kell valaki, aki meghallgatja a hülyeségeimet, aki tolerálja ezeket, és aki hagyja magát szeretni.
Most pedig senki sincs. Ezt pedig magamnak köszönhetem, valószínűleg bennem van a hiba, ha most ott tartok, hogy egyedül maradtam szombaton, itthon, és volt időm belegondolni, hogy emberi kapcsolatok terén mennyire romokban állok. Ha nem játszanék már alapból, most biztosan azt mondanám hogy "végső elkeseredésemben még rászokok a szerepjátékra".
Egyébként mielőtt bárki azt gondolná, nem fogok ennyitől összetörni, azt hiszem ez ügyben már minden könnyemet elsírtam régen. Mégis, most olyan... sivár.
Hogyha még mindig meglenne az a szokásom, hogy a feszültséget, és elkeseredettséget csokoládéban vezessem le (tekintve, hogy a kellő mennyiség hála a télapónak adott is), most biztosan elhíznék.
Most az ember azt várná, hogy mindjárt azon fogok keseregni, hogy "jajj nincs kapcsolatom/pasim" -megjegyzem még mindig szörnyen irritál a pasi/csávó kifejezés-, de ez a téma nálam nagyon magasról le van ejtve. Ha lesz, lesz; nem értem minek ez a felhajtás köré..
Na de hogy nincs ember akit felhívhatnék, vagy megdobhatnék SMS-sel, vagy hasonló. Nos, ez sokkal jobban aggaszt. Azaz lenne, de azt hiszem ez valami egyéni komplexus, hogy attól félek, esetleg zavarnám őket valamiben. Mindenkinek megvannak a saját problémái, és nem vagyok ostoba, nem gondolom, hogy a sajátjaim a legnagyobbak. Valamint nem akarom mások kedvét/boldogságát beárnyékolni az én magánéleti nyomorommal. Van, akiről tudom, hogy elmondhatom neki, hogy bármikor felhívhatom, bármilyen helyzetben. Azaz volt. Most pedig csak itt meresztem a seggem a gép előtt, mint valami 87'-es elfuserált, dagadt Barbie-baba milkapólóban és szépen magambafojtok mindent. Érdekes, hogy én, aki amúgy minden nagyképűséget figyelmen kívül hagyva nem bánok túl esetlenül a szavakkal, talán el sem tudnám mondani mi nyomja a szívem. Csak egy vállat szeretnék, egy ölelő kart, és egy megértő mosolyt. Hogy kisírhassam magam amiért ilyen szociális zsákutca vagyok. Hogy aztán felálhassak. Hogy aztán minden menjen tovább úgy, ahogy eddig.
Kicsit megrendült a hitem a barátságban a közelmúltban történtek miatt, ezért mostanság nem adom ki magam senkinek, és nem is engedek közel senkit. Holott szükségem van arra, hogy valakit megölelhessek ha baj van, vagy, hogy valaki bátorító szavakat öntsön belém, mert különben elveszettnek érzem magam. Ördögi kör nem igaz? Kell valaki olyan, akibe kapaszkodhatok, kell valaki, aki meghallgatja a hülyeségeimet, aki tolerálja ezeket, és aki hagyja magát szeretni.
Most pedig senki sincs. Ezt pedig magamnak köszönhetem, valószínűleg bennem van a hiba, ha most ott tartok, hogy egyedül maradtam szombaton, itthon, és volt időm belegondolni, hogy emberi kapcsolatok terén mennyire romokban állok. Ha nem játszanék már alapból, most biztosan azt mondanám hogy "végső elkeseredésemben még rászokok a szerepjátékra".
Egyébként mielőtt bárki azt gondolná, nem fogok ennyitől összetörni, azt hiszem ez ügyben már minden könnyemet elsírtam régen. Mégis, most olyan... sivár.
Hogyha még mindig meglenne az a szokásom, hogy a feszültséget, és elkeseredettséget csokoládéban vezessem le (tekintve, hogy a kellő mennyiség hála a télapónak adott is), most biztosan elhíznék.
"Tök sötét lett minden.
Szakadt ingem gallérját felhajtom,
megrázom magam, megyek tovább
senki sincsen
viharon túl, szélcsenden innen..."
Szakadt ingem gallérját felhajtom,
megrázom magam, megyek tovább
senki sincsen
viharon túl, szélcsenden innen..."
2008. december 2.
Vásárlók gyöngye
Malkavian üzenete:
addig megyek az agyukra
Malkavian üzenete:
amíg meg nem találják a módját, hogy kitöröljék.
Malkavian üzenete:
mer'hogy én ennyit nem fizetek az fix
Malkavian üzenete:
elszánt, céltudatos vásárló vagyok, és mostmár hisztis is
Malkavian üzenete:
...
Malkavian üzenete:
nem lennék a helyükben
[...]
Malkavian üzenete:
viszont megcsinálhatja, hogy nem adja oda..
Malkavian üzenete:
de ha már ott van előttem a kezében
Malkavian üzenete:
és nem kapom meg
Malkavian üzenete:
akkor még jobban kiakadok xD
Malkavian üzenete:
és akkor már gyilkosságért le is csukathatnak
Valami fogyasztói különdíj? Csak nekem, csak most? Nem?
addig megyek az agyukra
Malkavian üzenete:
amíg meg nem találják a módját, hogy kitöröljék.
Malkavian üzenete:
mer'hogy én ennyit nem fizetek az fix
Malkavian üzenete:
elszánt, céltudatos vásárló vagyok, és mostmár hisztis is
Malkavian üzenete:
...
Malkavian üzenete:
nem lennék a helyükben
[...]
Malkavian üzenete:
viszont megcsinálhatja, hogy nem adja oda..
Malkavian üzenete:
de ha már ott van előttem a kezében
Malkavian üzenete:
és nem kapom meg
Malkavian üzenete:
akkor még jobban kiakadok xD
Malkavian üzenete:
és akkor már gyilkosságért le is csukathatnak
Valami fogyasztói különdíj? Csak nekem, csak most? Nem?
2008. november 28.
Amilyen jól indult az este, olyan rosszul végződött. Rájöttem, hogy az tud a legjobban fájni, amit nyugodtan, hidegvérrel, minden rossz szándék nélkül, tényként közölnek. Azt hiszem most vesztettem el a legjobb barátnőmet. Annyira éreztem, de... most, hogy ki lett mondva. Mintha hivatalossá vált volna. Rohadtul fáj. Főleg, hogy én még igenis legjobb barátnőként tekintek rá, holott.. nem kéne. Olyan nevetségesnek érzem magam, visszanézve életem össze heves veszekedését, amin megsértődtem. Mert ez a legrosszabb. Mikor két ember egyszerűen, minden felhajtás nélkül vágja el a fonalat maga közt.
Két év. Sok nevetés, meg Fiúk a klubból, és Rómeó, meg Júlia, meg House, meg színház, meg rengeteg egymásnál töltött este, Blaise, meg Reid, meg adolescente...
Miért nem bírom abbahagyni a sírást?
Két év. Sok nevetés, meg Fiúk a klubból, és Rómeó, meg Júlia, meg House, meg színház, meg rengeteg egymásnál töltött este, Blaise, meg Reid, meg adolescente...
Miért nem bírom abbahagyni a sírást?
2008. november 22.
Egy hat órás mozgástréning után elmondhatom, hogy fájok. Minden mértékben. Főleg deréktól felfelé. Deréktól lefelé szimplán nem érzem magam (egy kis túlzás belefér, csak, hogy elég érzékletes legyek). Viszont élveztem. Jó volt, vicces volt, ugyan hosszú is, de semmiképp sem unalmas.
Na mármost ezekről a mozgástréningekről azt kell tudni, hogy főként a színpadi mozgást célozza meg (mint mondjuk hogyan kell technikásan földön fetrengeni -merthogy kedves színészbarátaink sem henteregnek csak úgy ész nélkül-), meg hát a háromféle esés igenis szórakoztató. :D Főleg ha nem sikerül. Akkor lila-zöld foltokat okoz. Na de mindegy, ezeket a mozdulatokat rendszerint ötvözzük a kontakt-tánccal, vagy csak simán mozgunk. Nem táncolunk. Mozgunk, csavarjuk magunkat, lehajolunk, hullámzunk, amire csak az emberi test képes. Nem mellesleg nagyon jó önkifejezési mód. Namármost mi ehhez kaptunk egy széket, és azt falhasználva kellett készíteni egy koreográfiát röpke 10 perc alatt. Minden mozdulatnak kell, hogy legyen eleje és vége, de mégis folyamatosnak kell lenni az előadásnak, és nem csak simán mozogni, hanem a ritmusváltásokra is érdemes volt figyelni. És érdekes is. Meglepő milyen sokszínű lehet egy mozdulatsor, ha az egyik mozdulat gyors, a másik lassú. Iszonyat jó dolgok születtek, sőt, párba kellett állni, és két külön koreográfiát egyszerre bemutatni. Komolyan olyan volt, mintha összedolgoztunk volna, mert voltak pillanatok, mikor abszolút egy ütemre mozdultunk. Részemről, én ezt tudom a legjobban élvezni, mert kötetlenek a mozdulatok, minden kötetlen, és az embernek csak annyi a dolga, hogy mozogjon ahogy jól esik, esetleg fetrengjen (bár itt már nem ahogy jól esik, mert annak megvan a talajtáncos technikája). Deeee jó volt. Ezekkel elég sokat foglalkoztunk, úgy, mint az esésekkel hasonlóval, az utolsó másfél órában pedig.. *dobpergés* pantomimeztünk. Sokkal keményebb az a dolog emberek, mint bárki gondolná. :D Élvezetes, de iszonyat izommunka, ráadásul sokszor arra kell koncentrálni mellette, hogy hová helyezzük a súlypontot. Szóval nem egyszerű történet ám. Viszont marhajó történeteket lehetett ebből is keríteni. ^_^
Szóval most húú, meg hááá, meg fáj mindenem, de azért boldog is vagyok ezután a 6 óra után.
És ami a legjobb.. Ez a fajta mozgástréning igaz iszonyatosan kimeríti, megmozgatja az izmokat, és a testet, de mivel nem szaporánlihegős futós kényelmetlenül monotonos cucc, ezért az ember nem izzad. :D
Csak hogy fogok én innen felállni ...
Na mármost ezekről a mozgástréningekről azt kell tudni, hogy főként a színpadi mozgást célozza meg (mint mondjuk hogyan kell technikásan földön fetrengeni -merthogy kedves színészbarátaink sem henteregnek csak úgy ész nélkül-), meg hát a háromféle esés igenis szórakoztató. :D Főleg ha nem sikerül. Akkor lila-zöld foltokat okoz. Na de mindegy, ezeket a mozdulatokat rendszerint ötvözzük a kontakt-tánccal, vagy csak simán mozgunk. Nem táncolunk. Mozgunk, csavarjuk magunkat, lehajolunk, hullámzunk, amire csak az emberi test képes. Nem mellesleg nagyon jó önkifejezési mód. Namármost mi ehhez kaptunk egy széket, és azt falhasználva kellett készíteni egy koreográfiát röpke 10 perc alatt. Minden mozdulatnak kell, hogy legyen eleje és vége, de mégis folyamatosnak kell lenni az előadásnak, és nem csak simán mozogni, hanem a ritmusváltásokra is érdemes volt figyelni. És érdekes is. Meglepő milyen sokszínű lehet egy mozdulatsor, ha az egyik mozdulat gyors, a másik lassú. Iszonyat jó dolgok születtek, sőt, párba kellett állni, és két külön koreográfiát egyszerre bemutatni. Komolyan olyan volt, mintha összedolgoztunk volna, mert voltak pillanatok, mikor abszolút egy ütemre mozdultunk. Részemről, én ezt tudom a legjobban élvezni, mert kötetlenek a mozdulatok, minden kötetlen, és az embernek csak annyi a dolga, hogy mozogjon ahogy jól esik, esetleg fetrengjen (bár itt már nem ahogy jól esik, mert annak megvan a talajtáncos technikája). Deeee jó volt. Ezekkel elég sokat foglalkoztunk, úgy, mint az esésekkel hasonlóval, az utolsó másfél órában pedig.. *dobpergés* pantomimeztünk. Sokkal keményebb az a dolog emberek, mint bárki gondolná. :D Élvezetes, de iszonyat izommunka, ráadásul sokszor arra kell koncentrálni mellette, hogy hová helyezzük a súlypontot. Szóval nem egyszerű történet ám. Viszont marhajó történeteket lehetett ebből is keríteni. ^_^
Szóval most húú, meg hááá, meg fáj mindenem, de azért boldog is vagyok ezután a 6 óra után.
És ami a legjobb.. Ez a fajta mozgástréning igaz iszonyatosan kimeríti, megmozgatja az izmokat, és a testet, de mivel nem szaporánlihegős futós kényelmetlenül monotonos cucc, ezért az ember nem izzad. :D
Csak hogy fogok én innen felállni ...
2008. november 10.
Nagy dilemma. Menni, vagy nem menni. Ez itt a százezres kérdés. - Kettőt és könnyebbet? Esetleg? Nem? Hát jó.. -
Ha lesz Álomvilágos karácsony (ami tavaly sem volt, szóval kérdéses) akkor biztos arra tolom el a képem.
Viszont ha nem, gondolkodok a BK-s rendezvényben. Igazából. Vannak kétségeim. Nem, nem félek az emberektől, abból a korszakomból már kinőttem. Inkább attól tartok, hogy nem fogják tudni megszokni a viselkedésem és hát az igencsak... egzotikus stílusomat. - Táborban se ment sokaknak. Most miért menne? Így meg nem tudok feloldódni. - Merthogy igen, meg kell szokni a nyers viselkedésem, mert én nem vagyok elég rugalmas ahhoz, hogy visszafogjam magam. Meg mégiscsak.. az előbbi társaság sokkal jobban tud kezelni, mint embert.
Viszont az utóbbi társaságot megismerném, szívesen.
Imádom, hogy vannak ennél sokkalta nagyobb problémáim mégis ezen agyalok. *Sigh.*
Ha lesz Álomvilágos karácsony (ami tavaly sem volt, szóval kérdéses) akkor biztos arra tolom el a képem.
Viszont ha nem, gondolkodok a BK-s rendezvényben. Igazából. Vannak kétségeim. Nem, nem félek az emberektől, abból a korszakomból már kinőttem. Inkább attól tartok, hogy nem fogják tudni megszokni a viselkedésem és hát az igencsak... egzotikus stílusomat. - Táborban se ment sokaknak. Most miért menne? Így meg nem tudok feloldódni. - Merthogy igen, meg kell szokni a nyers viselkedésem, mert én nem vagyok elég rugalmas ahhoz, hogy visszafogjam magam. Meg mégiscsak.. az előbbi társaság sokkal jobban tud kezelni, mint embert.
Viszont az utóbbi társaságot megismerném, szívesen.
Imádom, hogy vannak ennél sokkalta nagyobb problémáim mégis ezen agyalok. *Sigh.*
2008. november 5.
Lúdbőr..
MAGYAR GOLGOTA
Küldd elém az írót : Mikes Kelement.
Magyar sors várt rá is - szögezd fel velem.
Küldd elém Zrínyi Miklóst, kinek elveszett a vára,
szögezd velem együtt a magyar Keresztfára.
Küldd elém az utazót : Kőrösi Csoma Sándort,
ő sem maradhat le a Magyar Golgotáról.
Küldd, jöjjön hozzám, Gróf Széchenyi István,
a hídja mellett ott lesz ő is a magyarok Keresztfáján.
Ott feszül a sorsunk a magyar Golgotán
Küldd el nekem, Petőfi minden csontját,
megfeszítik őt is, hol a magyar sorsot írják.
Küldd elém a festőt : Csontvári Kosztkát,
ki megálmodta a vásznon - önmaga keresztfáját.
Küldd elém a költőt : József Attilát,
szögezd velem együtt, ő is kap keresztfát.
Küldd a zeneszerzőt : Bartók Bélát
kiket a sors messze űzött, mind velem lesz a keresztfán.
Ott feszül a sorsunk a magyar Golgotán
Küldd elém Sütő Andrást, ki hetven éve várja,
átrajzolták térképét, más lett a hazája.
Küldd, jöjjenek hozzám kiknek nem találják sírját :
a Don kanyarban magukat örökre beásták.
Küldj elém egy gyermeket a Corvin térről,
Küldd mellém Nagy Imrét, őt is szögezzék föl.
Küldd elém a művészt : Latinovits Zoltánt,
kit a magyar sors tett örökre, színészkirállyá.
Ott feszül a sorsunk a magyar Golgotán
Küldd elém egy könyvben,
nyelvünk legendáját,
s minden szó majd megtalálja
külön Golgotáját.
Ébredj fel, fényes napra,
elmúlt az éjjel.
Ébredj fel, tiszta szívvel,
a régi szenvedéllyel.
Egyenest állj, mint nyárfa,
a szélnek ellenállva,
Egyenest állj, te leszel :
a magyarok Keresztfája.
Küldd elém az írót : Mikes Kelement.
Magyar sors várt rá is - szögezd fel velem.
Küldd elém Zrínyi Miklóst, kinek elveszett a vára,
szögezd velem együtt a magyar Keresztfára.
Küldd elém az utazót : Kőrösi Csoma Sándort,
ő sem maradhat le a Magyar Golgotáról.
Küldd, jöjjön hozzám, Gróf Széchenyi István,
a hídja mellett ott lesz ő is a magyarok Keresztfáján.
Ott feszül a sorsunk a magyar Golgotán
Küldd el nekem, Petőfi minden csontját,
megfeszítik őt is, hol a magyar sorsot írják.
Küldd elém a festőt : Csontvári Kosztkát,
ki megálmodta a vásznon - önmaga keresztfáját.
Küldd elém a költőt : József Attilát,
szögezd velem együtt, ő is kap keresztfát.
Küldd a zeneszerzőt : Bartók Bélát
kiket a sors messze űzött, mind velem lesz a keresztfán.
Ott feszül a sorsunk a magyar Golgotán
Küldd elém Sütő Andrást, ki hetven éve várja,
átrajzolták térképét, más lett a hazája.
Küldd, jöjjenek hozzám kiknek nem találják sírját :
a Don kanyarban magukat örökre beásták.
Küldj elém egy gyermeket a Corvin térről,
Küldd mellém Nagy Imrét, őt is szögezzék föl.
Küldd elém a művészt : Latinovits Zoltánt,
kit a magyar sors tett örökre, színészkirállyá.
Ott feszül a sorsunk a magyar Golgotán
Küldd elém egy könyvben,
nyelvünk legendáját,
s minden szó majd megtalálja
külön Golgotáját.
Ébredj fel, fényes napra,
elmúlt az éjjel.
Ébredj fel, tiszta szívvel,
a régi szenvedéllyel.
Egyenest állj, mint nyárfa,
a szélnek ellenállva,
Egyenest állj, te leszel :
a magyarok Keresztfája.
2008. október 31.
Itt az ideje, hogy én is firkantsak pár sort a Halloweeni táborról. Nos. Azt kell mondjam, hogy jó volt. Borzalmasan jó volt. Igazán üdítő érzés a régi társasággal lenni. Náluk nem kell presztízskérdést csinálnom abból hogyan viselkedek, mert megszokták. Tudják milyen vagyok. Tudják, hogy nyers vagyok, sértő, és sokszor eszméletlenül nagy tahó. Megszokták, sőt, így szeretnek, és rájöttem, hogy én igenis csak _köztük_ tudok igazán önmagam lenni. Rengeteg olyan ember volt akit jó egy éve nem láttam. Monával például jól esett újra találkozni, nem mondok több fix nevet, mert mindenkinek nagyon örültem aki ott volt és már régebb óta ismertem. Aztán meg volt két olyan személy is akikhez eddig nem igazán volt szerencsém, de ezalatt a 4 és fél nap alatt megkedvelte (mégis lesz még két név). Sirius, és Morgana egyaránt rendkívül pozitív csalódás volt.
Ha mérlegre helyezném a jó és a rossz élményeket, előbbi sokkalta hosszabb lenne.
Na de össze is kéne szedni nagyjából mik is történtek, de tényleg csak nagyjából.
Pozitív:
- A csapatom. :D Bucy, Morgana, és Lina. A mesélőnk pedig Sirius. Az estemászkálós kreatívgondolkodós elemlámpával mászkálós cuccot pedig mi is nyertük meg. Énekeltünk Micimackót a J.U.K.-nak, meg közmondásokat írtunk a Szapirtyónak. ("A szapirtyónak két lába van, mégis gurul." vagy "Egy szapirtyó nem csinál nyarat. - Főleg a tundrán.")
- Nagymodul, ami klasszisokkal verte az összes eddigit. Személy szerint nagyon élveztem. A tízperces cigiszünet, mert nem tudtunk rájönni a megoldásra. A kínkeserves vergődés az ágyon, hogy mi a fiszt kell már azzal a rohadt festménykerettel kezdeni. Megmenekültünk, no ez a lényeg. :D Meg hát. A csapatban volt 3 lány és 1 fiú. karakteresen meg 3 fiú és egy lány.
- Voltak órák is persze, amikre nem volt kötelező bejárni, csak erősen ajánlott, de aki kihagyta őket, az nagyon bánhatja, mivel marha jók voltak, főleg, mivel live-ban nyomtuk, ergo karakterekként. "Mondják, szép hölgyeim. - ... fiúk vagyunk. És nekik 6-os a megjelenésük. - Szzz.. >< Boccs." A démonológia, haláli volt - és éljen hogy gyakorlati órán első lendülettel élet rúna helyett felrajzoltam a halál rúnát. xD Meg Hierogrifák, meg még igazán sokáig tudnám sorolni.
- Persze mint minden táborban itt is keletkeztek olyan elszólások amit még olyan sokáig fogunk elsütni mint a két évvel ezelőtti állatkerti találkozó "Óóó Lol!"-ját. "A mágia felismeri!" "Minden mágus egyenlő!" "Pont." meg a "Szö." :D
- A The Big Gács Show, az hatttalmas vooolt. :D Rongyosra röhögtem magam. De nem, szerintem nem volt vicces Ginny röhögése, csak az elején. :P Az első.. cirka 5 másodpercben.
- Éljen a milka pólóm, mert mindenki imádta. ^^
- Sentor vicceit is élveztem, sőt. De mikor az ember fáradt, inkább a párnába fojtaná magát, minthogy azokat hallgassa. jajj tényleg, már az is pozitív, hogy Öcsi is ott volt, a viccei csak másodlagosak.
- Meg volt soook kockapókerezés, meg sűrű anyázások a Royal Flush-ök kidobásánál. (Ezeknek fő célpontjai többnyire és és Sentor voltunk, másik szerencsétlen-szerencsés alkat Mona volt a pókerekkel és a drillekkel.)
- Ha már kocka akkor bash. Sok bashás volt. :D
- Hatalmas esti séta Bencével, Morgival, és Oswalddal. "A Hely", vagy "A Placc" keresése, és meg nem találása.
- Morgi, és Bence, mint neonzöld vattacukor lethifold.
- Voltam zsűri a jelmezversenyen és Kassie Joker-jelmeze rohadt nagy volt, Carrie L alakítása meg abszolút(L). ^^
- Jó volt, hogy Elora, Sephi, és Meta is benéztek az utolsó két napra főleg mert mindegyiküket időtlen idők óta nem láttam, és Paci be is festette a haját szép színűre, és jól állt neki. Valamint utolsó nap a szobánkban egy kisebb, szerényebb beszélgetés során alig bírtam felkaparni az állat, mikor Sephi mondta, hogy ő már cosplayelt. Sok mindent eltudok képzelni, de akkor is... xD
- Bence, ácsucsucsá ácsucsucsá ácsucsucsácsá-ja. ("Ájm szinging in dö réjn.." :D)
- Suba-lyuk mászás, ami vicces volt, mert egy ideig éreztem, hogy van korlát, aztán hirtelen nem volt, és majdnem lezúgtam. Ezért kell figyelni, hogy van-e korlát, mert ha nincs, és a levegőt markolod úgy, hogy a semminek támaszkodsz, tök magasan sziklák közt... hát az nem egészséges.
- Péterfy Bori: Vámpír hallgatása, miközben Manassé érkezik a szobába.
- A vonaton GyU olvasás, a Pálházás dal szövegének megkaparintása. Meta, akit szeretek és jó vele nyávogni.
- Nikoval való kint üldögélés, mikor elege lett Abból a Bizonyos Emberből. Jó, ez lehetne negatív is, de pozitív, mert vele addig ritkán volt alkalom a tábor során, hogy ketten legyünk, és csak üldögéljünk, meg amúgy is, szeretek vele lenni.
Biztos van még, de most kapásból ennyi...
Negatív:
- Nyikorgó ágyak.
- Kevés ételmennyiség. "Jajj de jó, akkora adagot kapunk? Végre normális kiszolgálás. - Nem. Az NÉGYÜNKNEK lesz."
- Túl snassz, hogy beleveszem, de akkor is. Amiatt a Bizonyos matt most is tököm tele lett a tábor végére az egészből.
- A bőröndöm nagyságának folytonos említése. A végére unalmas volt emberek, no.
- A fő problémám pedig az volt, hogy nem mehettem oda beszélgetni, amikor a többiek dohányoztak, merthogy az a kiskorú nemdohányosoknak tilos. -.- (Meg a kiskorú dohányosoknak, amit ugye amúgy sem szabadna táborban, de mindenki tudja, hogy igenis, mint mindig, néhányan eljártak.)
Úgy nagyjából ennyi. Szúszá.
"This is Halloween, this is halloween..." ^^
2008. október 22.
Állatok Birodalma
"A Színházhoz már megérkezett az új igazgatóság. Mi lesz belőlünk? Miről szólhat „A DOLGOK KERTJE”? A dráma-pályázat nyertes sztárja: Chris, megtalálja, vagy éppen elveszíti a mindentudó cédulát? Kiből lesz Tükörtojás és Ketchupos flakon? Az itt a kérdés. Mindenki beszél, mindenki énekel. Színház nélkül unalmas lenne a világ vége.
Szereplők: Sorbán Csaba, Fazakas Géza, Gidró Katalin, Magyar Éva, Király Attila, Makranczi Zalán, Balogh Erika, Kéner Gabriella, Báhner Péter, Bori Tamás."
Sikerült eljutnom az előadásra. Úgy érzem, hogy teljesen megérte, mert ez a darab, pontosan arra hivatott, ahogy azt már Shakespeare mester is leírta nekünk. Tükröt tart a társadalomnak. Jelen helyzetben a mai színháznak. Különösen a gyakran visszatérő momentum volt az, ami tetszett. "Azt mondják nem tárgyalnak, de úgy is tárgyalnak." - És ahogy Fazakas Géza hozzátette - "Tárgyalnak vele, tárgyalnak veled, csak velem nem tárgyalnak! Még."
A darab felépítése is igazán jó lett, pörgött, volt egyfajta ritmusa, ami mindvégig éberen tartotta a közönséget. Az állatok birodalma rabul ejtette a színpad előtt ülő tömeget. Egyszerre éltük meg egy állatmese, és színészsorsok furcsa párhuzamát. Hogy a "halálával", hogyan győzedelmeskedik mégis a zebra. Hogyan marad a zebra árnyékában vergődő oroszlán alul.
A színészek hozták azt a színvonalat, amit mi nézők várhattunk. Látványos, megrendítő, vagy épp humoros formában sem szenvedtünk hiányt, mégis érezhető volt a történet mondanivalója. Igen, történet. Nehéz olyan komédiát létrehozni, aminek valódi története van. Ami szól valamiről. Ami közöl valamit a publikummal. Ami közvetít. Ami SZÍNHÁZ.
Azzal a tudattal mentem be a Bodolay Géza által rendezett Állatok Birodalma című előadásra, hogy ez humoros lesz, szórakoztató, ugyanakkor elgondolkodtatóan "megmondós". Nem csalódtam. Úgy léptem ki a bejárati kapun, hogy igen, ma kaptam valamit.
Köszönöm.
2008. október 20.
Vérpacinál láttam
1. Hol fogtad utoljára valakinek a kezét?
Jó kérdés. Ha fizikai kontaktusról van szó, közvetlen ember vagyok. (Abba, hogy egyébként nagyon nem, ne menjünk bele.) Szóval nem emlékszem hogy 10 ember közül ki volt az utolsó. :D
2. Ha megélnél egy háborút, szerinted túlélnéd?
Biztos nem. C’est la vie.
3. Bealszol a tévé előtt?
Ha fáradt vagyok. Egyébként nem szokásom.
4. Ittál már tejet közvetlenül a dobozból?
Nem. A pohár/bögre praktikusabb.
5. Nyertél már valaha betűző versenyt?
Ha részt vettem volna rajta, biztos megnyerem.
6. Mi volt a legnagyobb vitád valamilyen baráttal?
Ildikóval. Tavaly nyáron. Már nem emlékszem min vesztünk össze.
7. Gyorsan gépelsz?
Igen, eléggé.
8. Félsz a sötétben?
Imádom a sötét helyeket! :D Tényleg. Régen féltem, aztán jött a páli fordulat.
9. Most van valaki, aki tetszik?
Van. Plátói. De pont ezért szeretem.
10. Miért ért véget a legutóbbi kapcsolatod?
Mert nem is volt. ^^”
11. Szerencse számod?
13
12. Nyertél már lottón?
Régen apával vettünk egy szelvényt. Nem emlékszem mennyi volt a találat, de örültünk neki.
13. Most iszol valamit?
Édesanyám szavait a tanulás fontosságáról.
14. Okosnak tartod magad?
Most mit hazudjak. Egy bizonyos fokig igen, annak.
15. Ettél valaha bogarat?
Soha. Nem utálom őket, de életem egyik szakaszán sem vágytam arra, hogy egyet is megkóstoljak.
16. Most van valaki, aki hiányzik?
Vannak. Sokan.
17. Mit kérsz karácsonyra?
Laptopot.
18. Ismered a muffinembert?
A kit?
19. Beszélsz álmodban?
Elvileg igen. Gyakorlatilag évente egyszer-kétszer.
20. Emlékszel az első csókodra?
Majd emlékezni fogok. Biztos. (Kezdem kínosnak érezni ezt a kérdéssort.)
21. Reptettél valaha sárkányt?
Rengeteget. Főleg Olaszországban a tengerparton. Életem egyik meghatározó élménye.
22. Mikor mentél legutóbb úszni és hova?
Két héttel ezelőtt kedden a kötelező úszás-órán.
23. Sikeresnek tartod magad?
Miben? Tanulmányi szempontból? Jelenleg részben igen. Magamat nézve? Fogjuk rá. De elég ingadozó.
24. Kábé hány ember száma van a mobilodban?
Elég sok.
25. Szerettél volna valaha kapni egy lovat?
Egyszer megfordult a fejemben. De gyorsan letettem róla, sosem bírtam állatot tartani.
26. Mik a terveid holnapra?
Túlélni. Túlélni. Túlélni.
27. Mit csináltál múlt hétvégén?
Szombaton tanultam, aztán Kecskemét legforgalmasabb helyén amőbáztunk osztálytársnőmmel. Vasárnap aludtam.
28. Most hiányzik a suli?
Nem. A legkevésbé sem. Csak legyen már végre csütörtök, és szünet.
29. Mikor mondta neked valaki utoljára, hogy szeret?
Mármint szerelemből, vagy szimplán barátian? Szerelemből kábé fél éve, nem nevezem meg ki, de részegen közölte velem a nagy hírt.
Egyébként pedig két perce. :D
30. Szeretsz szingli lenni?
Igen. Tényleg. Jól érzem magam így. Jó úton haladok a karrierizmus felé.
31. Szereted a szobádat?
Szeretem csak kicsi. Nagyobb életteret akarok.
32. Ki a hősöd?
Egyet kell értenem Vérpacival. Zorró. De csak ha Antonio Banderas. :D
33. Lógtál valaha a suliból?
Igazolással? Naná. Igazolás nélkül? Soha.
34. Most mit fogsz csinálni (miután kitöltötted a tesztet)?
Elvonulok filmet nézni.
35. Ha összezárva kéne eltöltened 24 órát egy emberrel, legszívesebben kit választanál?
Ildikót. Egyértelmű.
36. Mi a kedvenc ételed?
Spagetti.
37. Ettél valaha kutyakaját?
Kiskoromban majdnem megkóstoltam a szaftosabb fajtát. Majdnem.
38. Őszinte ember vagy?
Igen. Kegyetlenül őszinte. (Persze az őszinte embereknél is becsúszik néha egy kis füllentés. Pláne az anyjával szemben.)
39. Szereted a ham&eggs-et?
Nem.
40. Mi az a három dolog, ami mindig nálad van?
Toll, ceruza, radír, pénz, telefon, személyi, bérlet.. stb.
41. Van valamilyen sebhelyed?
Bal térdemen egy kicsi heg. Kellett nekem olyan kanapén ugrálni amiből kiállt egy drót.
42. Szereted az akciót, a pörgést?
Attól függ.
43. Mi szeretnél lenni ha nagy leszel?
Dramaturg. Irodalmi tanácsadó, rendezői jobbkéz, színműkritikus, újságíró.
44. Mi a legnagyobb titkod?
Ha elmondanám, már nem lenne titok.
45. Milyen gyakran telefonálsz?
Túl sokat.
46. Hiszel a szerelemben?
Hm.. Jelenleg nem.
47. Van valami, amit szeretnél, de nem kaphatsz meg?
Irodalmi Nobel-díj, saját színház, saját könyvtár, egy még érvényes nyertes lottószelvény.
48. Mi az a négy dolog, amit elsőként veszel szemügyre egy srácban?
Legyen cinikus, szarkasztikus, legyen kisugárzása, és legyen rosszfiús. :D (És legyen lehengerlően sunyi mosolya.)
49. Mikor sírtál utoljára?
Két napja. Részletekről nem nyilatkozom.
50. Kit öleltél meg utoljára?
Anyát.
51. Jól kijössz a családoddal?
Néha nem. Amúgy alapjáraton igen.
52. Hol van a mobilod?
A táskám mélyén.
53. Mit ettél utoljára?
Szalámis, sajtos, paradicsomos zsemlét.
54. Mi a kedvenc színed?
A lila. :D
55. Milyen filmet láttál utoljára moziban?
Mamma Mia. Hát annyira nem nyűgözött le.
56. Most milyen dalt hallgatsz?
Kispál, Ha az életben
57. Most mire vágysz?
Ebben a pillanatban? Egy életnagyságú, élő, Ewan Mcgregorra.
58. Melyik a kedvenc kocsid?
Nekem bizony nincs ilyenem.
59. Most nézel valamit a tévében?
Néha, nagyon gyakran átpillantok a „Pokolba a szerelemmel” c. filmre.
60. Kivel beszéltél utoljára mobilon?
Anyával. Valahogy fel kellett vezetni, hogy színházba engedjen fellépés helyett.
2008. október 19.
Dramaturg
"A színház irodalmi szakértője és tanácsadója. Feladatai közé tartozik a bemutatandó színjátékszövegek lektorálása, véleményezése, átdolgozása (epikus művek dramatizálása), illetve a szerzővel való együttműködés a végső színpadi változat kialakításában a színpadi szempontok érvényesítésével. Közreműködik a színház műsorpolitikájának, műsortervének kidolgozásában is."
Na ez akarok Én lenni. Meg színműkritikus. Kérem szépen, ez van.
2008. október 16.
Mert szeretem...
Disturbed - Forsaken
I’m over it.
You see I’m falling in a vast abyss.
Clouded by memories of the past.
At last I see...
I hear it fading.
I can’t speak it,
Or else you will dig my grave.
You feel them finding,
Always whining,
Take my hand,
Now be alive!
You see I cannot be forsaken,
Because I’m not the only one.
We walk amongst you,
Feeding, raping
Must we hide from everyone.
I’m over it.
Why can’t we be together?
Endlessly,
Sleeping so long,
Taking off the masks.
At last I see...
My fear is fading,
I can’t speak it,
Or else you will dig my grave.
You fear them finding,
Always whining,
Take my hand
Now be alive!
You see I cannot be forsaken,
Because I’m not the only one.
We walk amongst you,
Feeding, raping
Must we hide from everyone.
You see I cannot be forsaken,
Because I’m not the only one.
We walk amongst you,
Feeding, raping
Must we hide from everyone.
Everyone...
Everyone...
2008. október 1.
Morcos vagyok, ideges, és... pedig még csak meg sincs a VörösBaj. Egyszerűen ma a legkisebb dolgokra is úgy ugrottam, mint egy agresszív állat. Na már most több lehetőség is van. Vagy bűntudatom van valami miatt, vagy bűntudatom van valami miatt, esetleg bűntudatom van valami miatt. Viszont az is előfordulhat, hogy csak szimplán két bal lábbal keltem fel. Ma aztán semmilyen érzékeny témával nem ajánlatos zaklatni, sőt, olyan dolgokkal sem, amik negatív hatással vannak zaklatott személyiségemre. Egyszóval ma nuku Martion, mert az az a hely, ahol már lassan negyedik éve megy fel bennem naponta az a bizonyos pumpa. Nuku Bagolykő, mert elég volt beleolvasni az egyik délután küldött hozzászólásba, és barázdásra karmoltam az íróasztalomat. No meg nuku mindenféle már netes szarság, amiken normális állapotban úgy sem húznám fel magam, de jelenleg elég egy kis pöccintés és a lelki egyensúlyomnak kampó.
Inkább tanulok, mert hát azt is kell, meg tévézek, meg ki tudja mit fogok még a mai nap kitalálni magamnak. Csak ne legyen még egy ilyen napom mert tökönszúrom magam. Esetleg másokat. Főleg másokat.
Egyébként csak szerintem szívás, hogy lassan egy éve először fordul elő, hogy az egyik legkedvesebb baráti társaságom eljönne hozzánk DVD-zni, és pont most rossz az a tévénk amire a lejátszó van kötve?
Igen, szar ügy.
Ja. És még a szervezetem is úgy döntött, hogy most baszakszik velem. Hányni, vagy nem hányni. Ez itt a 100 ezer forintos kérdés.
Inkább tanulok, mert hát azt is kell, meg tévézek, meg ki tudja mit fogok még a mai nap kitalálni magamnak. Csak ne legyen még egy ilyen napom mert tökönszúrom magam. Esetleg másokat. Főleg másokat.
Egyébként csak szerintem szívás, hogy lassan egy éve először fordul elő, hogy az egyik legkedvesebb baráti társaságom eljönne hozzánk DVD-zni, és pont most rossz az a tévénk amire a lejátszó van kötve?
Igen, szar ügy.
Ja. És még a szervezetem is úgy döntött, hogy most baszakszik velem. Hányni, vagy nem hányni. Ez itt a 100 ezer forintos kérdés.
2008. szeptember 30.
Paolo Coelho: Az Alkimista (részlet)
Egy kereskedő elküldte fiát minden emberek legbölcsebbikéhez, hogy tudakolja ki tőle a Boldogság Titkát. A fiú negyven napig vándorolt a sivatagban, míg egy magas hegyen álló pompás várkastélyhoz nem ért. Ott élt a Bölcs, akit keresett: Hősünk, ahelyett hogy egy szent embert talált volna ott, a vár nagytermébe lépve zajos forgatagba csöppent: kereskedők jöttek és mentek, a sarkokban emberek beszélgettek, egy kis zenekar kellemes dallamokat játszott, s egy hatalmas asztalon a vidék legfinomabb ételei sorakoztak. A Bölcs mindenkivel beszélgetett egy kicsit, s a fiatalembernek két óra hosszat kellett várakoznia, míg rá került a sor. A Bölcs figyelmesen meghallgatta, amikor vendége előadta jövetelének okát, de azt mondta, éppen nincs ideje arra, hogy a Boldogság Titkát elmagyarázza. Azt ajánlotta neki, hogy járja körbe a palotát, és két óra múlva jöjjön vissza. ,,De szeretnélek valamire megkérni - tette hozzá a Bölcs, és a fiatalember kezébe egy kiskanalat adott, amelybe két csepp olajat töltött. - Fogd ezt a kanalat, és figyelj, hogy útközben ne lötyköld ki az olajat.''
A fiatalember így járkált föl-le a palota lépcsőin, és szemét le sem vette a kiskanálról. Két óra múltán visszaért a Bölcshöz.
,,Nos hát - kérdezte a Bölcs -, láttad a perzsaszőnyegeket az ebédlőmben? Láttad a kertemet, amelyet a kertészem tíz éven át épített? Észrevetted a gyönyörű pergameneket a könyvtáramban?''
A fiatalember szégyenkezve ismerte be, hogy semmit sem látott. Csak azzal törődött, hogy ne löttyintse ki az olajat, amit a Bölcs rábízott. ,,Akkor menj vissza, és nézd meg világom csodáit - mondta a Bölcs. - Nem bízhatsz olyan emberben, akinek a házát nem ismered.''
A fiatalember már nyugodtabban fogta meg a kiskanalat, és ismét sétára indult a palotában, ezúttal megfigyelve minden művészi alkotást a mennyezeten és a falakon. Látta a kerteket, körös-körül a hegyeket, a gyönyörűséges virágokat, felismerte a kifinomult ízlést, amellyel a műalkotásokat méltó módon elhelyezték. Amikor visszament a Bölcshöz, részletesen beszámolt neki mindenről, amit látott.
,,De hol van a rád bízott két csepp olaj?'' - kérdezte a Bölcs.
A fiatalember rápillantott a kanálra, és látta, hogy az olajat kilöttyintette.
,,Nos, ez az egyetlen tanács, amelyet adhatok neked - mondta a Bölcsek Bölcse. - A Boldogság Titka abban rejlik, hogyan lássuk a világ minden szépségét úgy, hogy közben ne feledkezzünk meg egy pillanatra sem a kanálban lévő két csepp olajról.''
A fiatalember így járkált föl-le a palota lépcsőin, és szemét le sem vette a kiskanálról. Két óra múltán visszaért a Bölcshöz.
,,Nos hát - kérdezte a Bölcs -, láttad a perzsaszőnyegeket az ebédlőmben? Láttad a kertemet, amelyet a kertészem tíz éven át épített? Észrevetted a gyönyörű pergameneket a könyvtáramban?''
A fiatalember szégyenkezve ismerte be, hogy semmit sem látott. Csak azzal törődött, hogy ne löttyintse ki az olajat, amit a Bölcs rábízott. ,,Akkor menj vissza, és nézd meg világom csodáit - mondta a Bölcs. - Nem bízhatsz olyan emberben, akinek a házát nem ismered.''
A fiatalember már nyugodtabban fogta meg a kiskanalat, és ismét sétára indult a palotában, ezúttal megfigyelve minden művészi alkotást a mennyezeten és a falakon. Látta a kerteket, körös-körül a hegyeket, a gyönyörűséges virágokat, felismerte a kifinomult ízlést, amellyel a műalkotásokat méltó módon elhelyezték. Amikor visszament a Bölcshöz, részletesen beszámolt neki mindenről, amit látott.
,,De hol van a rád bízott két csepp olaj?'' - kérdezte a Bölcs.
A fiatalember rápillantott a kanálra, és látta, hogy az olajat kilöttyintette.
,,Nos, ez az egyetlen tanács, amelyet adhatok neked - mondta a Bölcsek Bölcse. - A Boldogság Titka abban rejlik, hogyan lássuk a világ minden szépségét úgy, hogy közben ne feledkezzünk meg egy pillanatra sem a kanálban lévő két csepp olajról.''
2008. szeptember 25.
Lord Alfred Tennyson: Shalott asszonya
Csukási József fordítása (1882)
ELSŐ RÉSZ
A sík folyó mindkét felét
Rozs, árpaföld szegélyezék;
S a zöld vetéseket setét
Vonalban mély út metszi szét,
S a tornyos Camelotnak kerül.
Sok nép kijárt és nézte mind:
A liliom mint reszket, ing,
Halk szellő lebbenésekint
Shalott sziget körűl.
A nyárfa rezg, a fűz pihen,
Lágy esti szellő nesztelen
Játékot űz a sík vizen,
Mely a sziget körűl viszen,
S alább Camelotnak tart vala.
Négy szürke sáncz, négy őrtorony
Tekintget át a kertfalon;
Ott él magában, gazdagon
Shalott kisasszonya.
A sás mentén nagy, megrakott
Dereglyét sok ló vontat ott,
Selyem vitorlás csónakok
Nem kapnak ott egy jó napot,
Camelot iránt hajózva át.
Ki látta fönt köszönni őt?
Vagy ablakmélyedés előtt,
Ki látta, ismeré e nőt:
Shalott kisasszonyát?
A munkásnép, ha völgybe lent,
Reggel korán aratni ment;
Hallván a dalt, mely messze cseng,
Megállt, figyelt, míg elpihent
Camelot felé a méla dal;
S midőn holdfényes éjjelen,
Kepéztek árpaföldeken,
Egymásnak sugták csöndesen:
«Shalott tündére dall.»
MÁSODIK RÉSZ
Ott sző nappal, fon sötéttel
Bűvös kelmét gyöngyszegéllyel.
Halk szót halla egyszer éjjel:
Átok ver meg, ha lenézel
Még Camelotnak valaha!»
Nem érti, mit jelenthet ez,
Csak egyre sző, fon, köt, himez,
És minden búbajról letesz
Shalott kisasszonya.
Előtte függ a kék falon
Egy fényes nagy tükör, azon
Csodás árnyképek gazdagon
Vonulnak át egész napon
Camelotnak út-kanyarlatán.
Elcsillog messze a folyó,
Mogorva pórnép látható,
S piros ruhás, vásározó
Sok, sok shalotti lány.
Szép szűzek, karcsúk mint a nád,
Öszvéren utazó apát,
Pásztorfiúk, skarlát, granát
Szinű zekékban daliák
Tartottak sort Camelot felé.
S tükrében gyakran látta, hogy
Két-két levente vágtatott,
De egyre sem mondták: «az ott
Shalott kisasszonyáé!»
Mit tükre lapján észrevett,
Beszőtte mind a képeket:
A fáklyás gyászkiséretet,
Míg énekszóval léptetett
Camelotnak késő éjtszaka.
Egy boldog párt, a mint a hold
Világot rájok félve szórt.
«Megölnek még ez árnyak!» – szólt
Shalott kisasszonya.
HARMADIK RÉSZ
Egy nyíllövésre ugratott
A vár alatt el, s jelt adott;
Ha fényt dobott az ágbogok
Között a nap rácsillogott
Pánczélvasában Lanczelot.
Ősczímerében egy vitéz
Térdelve bájos hölgyre néz;
Fényétől csillámlott egész
Vidék, egész Shalott.
Kantárján, mint a holdas ég,
A tenger drágakő úgy ég.
Van csengetyű is rajt elég,
Hogy szinte csöng és bong a lég.
Camelot felé így vágtatott;
Dús hímü övkötőn elől
Ezüst kürt lógott, kétfelől
Kard, kopja, nyil csörgésitől
Viszhangozott Shalott.
Csotárja, rojtja színarany,
Rubin ragyog rózsáiban;
A nap tüzes sugáriban
Sisaknak, tollnak lángja van,
Camelot felé így vágtatott.
Mint néha éjjel megjelen
Egy hulló csillag, s hirtelen
Lefut az égről fényesen,
Úgy tündököl Shalott.
Sugárzott széles homloka
Villámlott méne patkaja,
Vállára omló dús haja
Önvert szelében leng vala,
Camelot felé így vágtatott.
Ha fön haladt, ha völgyben lent,
A nő tükrében megjelent;
Vígan dalolt, a merre ment
Vitéz sir Lancelot.
Eldobta dolgát, s hirtelen
Az ablak-mély előtt terem,
És nézte hosszan, nézte lenn,
Mint reng a liljom, s kényesen
A kócsag Camelotnak tova....
Mit szőtt, a szőnyeg szétszakadt,
A nagy tükör ketté hasadt,
Az átok immár rám szakadt!»
Sóhajt Shalott kisasszonya.
NEGYEDIK RÉSZ
Hűs őszi szél fú zordonan.
Az erdő puszta, lombtalan,
Kinlódik, zajlik a folyam,
Sebes eső csapdos, rohan
Camelotra le s zuhog tova.
Lement a partra' s ott alant
Egy sajkát lelt gazdátalant,
S ormára írta szótalan':
Shalott kisasszonya!»
Hűs zápor, szél csapkodta bár,
Prófétaként, ki látja már
A véget, mely reája vár,
Lemondó, néma arczczal áll,
S merően néz Camelotnak át.
S midőn az est nyugovóra szállt,
Eloldá mélán csónakát,
S vivé az ár odább, tovább,
Shalott kisasszonyát.
És szótlanul feküdt, fehér
Ruháját lengeté a szél,
Hullongott rája lomb, levél,
Így úszott hajh! a szörnyű éj
Ködében Camelotnak tova.
S midőn a földek közt, a fák
Alatt alább úszott, alább....
Elzöngte bús hattyú-dalát
Shalott kisasszonya.
Dalolt egy fájó éneket,
Mélát, borongót, édeset,
Míg vére hült, megdermedett,
Szemfénye elsötétedett
A mint Camelotnak fordula.
S midőn az ár hullámival,
Az első ház felé nyilal,
Elnémult végkép hajh! a dal,
S Shalott kisasszonya.
Őrtornyok, sánczok, kertfalak,
Erkélyek, karzatok alatt,
Mint fényes hófehér alak
Holtan vonult be; hallgatag
Fogadta Camelot városa.
Sok nép lepé a partokat,
Lord, úrinő, polgár, lovag,
Olvassa mind, kiváncsilag:
Shalott kisasszonya.
De vajki ő? A várba' fenn
Ürül, sötétül hirtelen,
A fényben úszó tánczterem,
S keresztet vet magára lenn
A sok cameloti dalia.
Megszólal Lancelot csöndesen:
Mi bájos arcz! Az Úr legyen
Kegyes! Nyugodjék csöndbe' lenn
Shalott kisasszonya!
8 dolog magamról
Kaptam ezt a feladatot, bár előre leszögezem hogy nem fogom senkinek sem továbbküldeni, mert nem, viszont helyettem van még 7 ember akik folytatják a láncot.
Tehát 8 tény rólam.
Első igazság: Szeretem a színházat. Nem csak a színészetet, a színházat. Ebből kifolyólag, ha egyszer sikerül ráállnom az újságírói pályára, elsősorban színműkritikákat szeretnék írni.
Második igazság: Szeretem az intelligens, és cinikus embereket. Meg a sötét humort. (Szóval ha valakinek van ilyen fiúismerőse, nyugodtan leírhatja kommentbe a telefonszámát. :D - Reklám vége-)
Harmadik igazság: Odavagyok az "őrült" dolgokért. Emellett ez a kedvenc szavam is. Szerintem szépen cseng.
Negyedik: Néha beszédközben átváltok E/3-ra, és harmadik személyben beszélek magamról, aztán egyszer csak visszaváltok a normális stílusba.
Ötödik igazság: Imádom a kockákat. A négy, a hat, a nyolc, a tíz, a húsz, a száz oldalút. Lilát, fehéret, átlátszót, kéket, zöldet, pirosat. Gyűjtöm is őket.
Hatodik igazság: Sokak szerint zenész-vénám van, de Én tulajdonképpen érdeklődöm minden művészeti ág iránt, meg elvileg meg is van mindehhez a kreativitásom és tehetségem. Kivéve a táncot, mert azt nem tudok. Botlábam van. -Ha még csak bot lenne. De ragoznám, inkább rönk.-
Hetedik igazság: Hajlamos vagyok első benyomásról megítélni az embereket, ezért ha valakit negatívan könyvelek el, és a "nem szimpatikus" kategóriába kerül, akkor bizony nehéz jóban lenni velem. Ilyenkor rendkívül utálatos tudok lenni.
Nyolcadik igazság: Imádok utazni, és nagyon szeretem Pestet; Dunástul, Margitszigetestül, Andrássy-utastul, Hősök teréstül, mindenestül.
+ 1 a ráadás: Imádok kártya várat építeni.
Tehát 8 tény rólam.
Első igazság: Szeretem a színházat. Nem csak a színészetet, a színházat. Ebből kifolyólag, ha egyszer sikerül ráállnom az újságírói pályára, elsősorban színműkritikákat szeretnék írni.
Második igazság: Szeretem az intelligens, és cinikus embereket. Meg a sötét humort. (Szóval ha valakinek van ilyen fiúismerőse, nyugodtan leírhatja kommentbe a telefonszámát. :D - Reklám vége-)
Harmadik igazság: Odavagyok az "őrült" dolgokért. Emellett ez a kedvenc szavam is. Szerintem szépen cseng.
Negyedik: Néha beszédközben átváltok E/3-ra, és harmadik személyben beszélek magamról, aztán egyszer csak visszaváltok a normális stílusba.
Ötödik igazság: Imádom a kockákat. A négy, a hat, a nyolc, a tíz, a húsz, a száz oldalút. Lilát, fehéret, átlátszót, kéket, zöldet, pirosat. Gyűjtöm is őket.
Hatodik igazság: Sokak szerint zenész-vénám van, de Én tulajdonképpen érdeklődöm minden művészeti ág iránt, meg elvileg meg is van mindehhez a kreativitásom és tehetségem. Kivéve a táncot, mert azt nem tudok. Botlábam van. -Ha még csak bot lenne. De ragoznám, inkább rönk.-
Hetedik igazság: Hajlamos vagyok első benyomásról megítélni az embereket, ezért ha valakit negatívan könyvelek el, és a "nem szimpatikus" kategóriába kerül, akkor bizony nehéz jóban lenni velem. Ilyenkor rendkívül utálatos tudok lenni.
Nyolcadik igazság: Imádok utazni, és nagyon szeretem Pestet; Dunástul, Margitszigetestül, Andrássy-utastul, Hősök teréstül, mindenestül.
+ 1 a ráadás: Imádok kártya várat építeni.
2008. szeptember 19.
Cirill mutatta ^^
"Őrült volt, persze. És tudta. Ha rajta múlt volna, inkább szeretett volna egészséges lenni. Az elmebetegség hatalmas stresszel járt. Most már voltak tablettái, feketék a magas vérnyomásra, vörösbarnák meg altatónak. Jobban szeretett volna épelméjű lenni, de hát az ember abból a lapból játszik, amit osztottak neki. Ezt az apja mondta. A példaképe.
Szóval őrült volt."
Szóval őrült volt."
/Soha ne ölj - John Sandford/
Rájöttem, hogy a magyar nyelvben a kedvenc szavam az 'őrült'. Őrült-fétisem van. Azt hiszem.
Ezt a könyvet pedig el kell olvasnom.
Ezt a könyvet pedig el kell olvasnom.
2008. szeptember 16.
Édesapámnak
Szia Apa!
Remélem, még ha nyomokban is, emlékszel rám. Tudod elég sok idő telt el azóta, mióta nem láttalak. Talán nyolc, kilenc hónap? Sebaj az idő nem számít, én türelmes vagyok. Türelmesen várok rád. Mint ahogy vártam rád ezen a keddi napon is. Sokáig, az iskolám parkolójában. Úgy volt odajössz értem, és ennyi idő után végre hallhatom a hangod, és megnézhetlek magamnak, ha már erre nekem nincs túl sok lehetőségem. De nem jöttél. Én pedig csak álltam az esőben, átázott cipővel, kabáttal és vártalak. Néztem az autókat. Néztem mikor fordulsz be, és nézel ki az ablakon. Minden körszakállas középkorú férfiban téged láttalak. Sosem te voltál. Én pedig csak álltam, megszégyenülten, egyedül, a forgalmas parkolóban és arra gondoltam, hogy soha nem éreztem magam ilyen egyedül a világban. A legrosszabb, hogy reménykedtem. Sőt, bíztam benned, bíztam abban, hogy eljössz. Hogy hiányzom neked, mint ahogy te nekem.
Mesélni akartam volna. Magamról. Neked. Középiskolás lettem. Új barátokra tettem szert, új környezet, egy egészen más életérzés. Persze jó volt elmondani anyának. De jobb lett volna, ha te is ott vagy velünk. Csakhogy nem voltál. Tudod, annyi mindenről lemaradtál. Lemaradtál rólam. Mindezidáig azzal áltattam magam, hogy ismerlek, hiszen az édesapám vagy, de… valójában már nagyon régóta nem ismerem ezt az embert aki most vagy. És ez az ember nem akar engem megismerni. Ennek a személynek már nem tartozom az életéhez.
Beszélek hozzád, te pedig csak csendben ülsz. Hallgatod, ahogy beszélek, és nézel rám, azokkal a szemekkel, melyeket örököltem tőled. Ülsz, nézel, nézel, de nem szólsz egy szót sem. Mint egy elégedetlen néző, akinek nem tetszik az előadás.
Olyan keveset tudok rólad. Tudom, mikor születtél, mi a csillagjegyed, hogy szeretsz horgászni.
De mikor horgásztál utoljára? Még azt sem tudom milyen autód van. Mikor öleltél meg? Mikor hívtál utoljára duda-orrnak, vagy manónak? Mikor őszültél meg ennyire? Mikor lett az arcod ilyen időtől koptatott?
Mikor felejtettél el szeretni engem?
Őszinte szeretettel:
Lányod, Judit
2008. szeptember 11.
Az az igazság. Nincs nagyon időm blogolni. Se idős, se energiám, se egészségem. Ebben az évben ráhajtottam a tanulásra, sőt, a szokásosnál is többet vállaltam. Két fakt, plusz a hegedű, ehhez a színjátszó, és aztán még tanulnom is kell. És tanulok is. Most már nem csinálhatom meg, hogy elkönnyelműsködöm a dolgokat. A végén úgy is én szívnám meg a levét. Én pedig nem szeretem veszteni az Élet ellen. Egyszóval nemkicsit túlvállaltam magam. Ezzel a húzással pedig megpöccintettem az első dominót, aminek köszönhetően az egész immunrendszerem beadta a kulcsot. Van ilyen.
Viszont ez szerencsére nem látszik rajtam. Csak néha nagyon világfájdalmas képpel meredek a semmibe.
Soraimat pedig egy rövid eszmefuttatással zárnám, amit irodalom után alkottam.
"Nevezhetünk-e valamit műalkotásnak? Egyáltalán mi alapján ítéljük meg mi az és mi nem? Mikor hívhatunk valamit úgy, hogy mű, és alkotás? Akkor mikor a szerző annak nevezi? Vagy mikor egy ismert szakmabéli személyiség úgy ítéli? Vagy ha az egyszerű avatatlan, de érző olvasó úgy gondolja?
Mikor lépi át egy 'firka' a 'firka' valóját és lesz igazi, nagybetűs MŰ?
Ha az, aki írta, hírnévre tesz szert? Ha már valami nem ismert, s nincs az világ elé tárva, nem szerepel könyvekben, vagy csak egyszerűen a köztudatban, az már nem is lehet műalkotás?
Egyszóval: Egy műalkotás akkor műalkotás, ha jó a marketingje?"
Viszont ez szerencsére nem látszik rajtam. Csak néha nagyon világfájdalmas képpel meredek a semmibe.
Soraimat pedig egy rövid eszmefuttatással zárnám, amit irodalom után alkottam.
"Nevezhetünk-e valamit műalkotásnak? Egyáltalán mi alapján ítéljük meg mi az és mi nem? Mikor hívhatunk valamit úgy, hogy mű, és alkotás? Akkor mikor a szerző annak nevezi? Vagy mikor egy ismert szakmabéli személyiség úgy ítéli? Vagy ha az egyszerű avatatlan, de érző olvasó úgy gondolja?
Mikor lépi át egy 'firka' a 'firka' valóját és lesz igazi, nagybetűs MŰ?
Ha az, aki írta, hírnévre tesz szert? Ha már valami nem ismert, s nincs az világ elé tárva, nem szerepel könyvekben, vagy csak egyszerűen a köztudatban, az már nem is lehet műalkotás?
Egyszóval: Egy műalkotás akkor műalkotás, ha jó a marketingje?"
2008. szeptember 7.
Első "rajongói" levelem
Dátum:
2008. szeptember 3. 20:50
Azt hiszem meghatódtam. Egy kicsit. Nagyon. - Elmorzsol egy könnycseppet.-
2008. szeptember 3. 20:50
Azt hiszem meghatódtam. Egy kicsit. Nagyon. - Elmorzsol egy könnycseppet.-
2008. szeptember 6.
Hülye-e vagyok?
Malkavian üzenete:
egyébként ha behúzom a nyakam
Malkavian üzenete:
akkor a fejem és a törzsem közt nem lenne semmi
Malkavian üzenete:
mert csak a nyakamat húzom be
Malkavian üzenete:
a fejemet nem
Malkavian üzenete:
és akkor lebegő fejű lennék.
Malkavian üzenete:
tök morbid xD
Ildikó üzenete:
te mit szívtál? :D
egyébként ha behúzom a nyakam
Malkavian üzenete:
akkor a fejem és a törzsem közt nem lenne semmi
Malkavian üzenete:
mert csak a nyakamat húzom be
Malkavian üzenete:
a fejemet nem
Malkavian üzenete:
és akkor lebegő fejű lennék.
Malkavian üzenete:
tök morbid xD
Ildikó üzenete:
te mit szívtál? :D
2008. szeptember 3.
Borzalmas az emberi természet. Előre kialakított sztereotípiákkal tekintünk egymás felé, és az esetek többségében már előre eldöntjük, hogy kit fogunk kedvelni, és kit nem. Ezen pedig semmi sem változhat. Persze nincs mindenki így, csupán egy bizonyos embertípus. Én, személy szerint, ha nem is vagyok valami penge abban, hogy másokat megvigasztaljak, meglehetősen empatikus emberke volnék. Azért is rossz látni, mikor valakit így bántanak a háta mögött, holott ő a lelkét kiteszi értünk.
Most konkrétan egy bizonyos Edit néniről, és néhány drámafakt.-os csoport, -osztálytársra gondolok.
Adott egy csupa szív, de kicsit szigorú, egyébként végtelenül kedves nő. Aki külön időt, és energiát szán arra, hogy mi, színházkedvelő, ifjonc népség beavattassunk a kulisszák mögötti ködös titkokba, fortélyokba, történetekbe. Szabadidejében csinálja. Ránk szánja azt a másfél órát. Szívesen teszi. Értünk teszi. Hálás természet vagyok, főleg az ilyen önfeláldozó emberek irányában. (Talán azért, mert tisztában vagyok azzal, hogy én sosem tudnék ilyen lenni. Nem tudnék ilyen ... jó lenni. Néha fájó tény, de tény.) Szóval nevezzük nevén: Edit néni. Áldassék, és foglaltassék imába a neve. (Ámen.)
A másik oldalon adott 3 osztálytársam. Alapvetően hármukból kettőt igazán kedvelek, a harmadikról ne essék szó, mert ez most ilyen jóságos bejegyzés lesz. Komoly. Kezdődött úgy, hogy elindultunk fakt.-ra. Én személy szerint lelkesen, ambíciókkal telve, mintha most kezdeném általánosban az első osztályt. (Jó, igen. Elismerem. Tényleg _nagyon_ infantilis tudok lenni, de ha én lelkesedek valami iránt, akkor tényleg nagyon.) Ezek az illetők azonban már oda úton is előre megállapították, hogy ez borzalmas lesz, és ez a nő kész elmebaj lesz, és szörnyű, és milyen sok már az a másfél-két óra, meg az a tizenvalahány könyv amit ki kellett olvasni nyáron. Nonszensz. Tényleg. Végül is "csak" érettségire kell felkészülni két év alatt. Tehát maradjunk annyiban, hogy ellenségesen álltak hozzá a dologhoz, annak ellenére, hogy önszántukból jelentkeztek.
Az esemény lefolyt. Sikeresen. Személyes tapasztalataimat alant, az előző bejegyzésben láthatjátok. Dolgoztam, jelentkeztem, bevállaltam, mondtam, csináltam, válaszoltam, készültem. Ez a három személy pedig javarészt lapított a padban.
Aztán ma az irodalom tanerőnk volt oly' kedves érdeklődni kezdeti tapasztalatainkról. Mellékes, hogy nem jutottam szóhoz. Egyébként is csak hápogni tudtam volna.Vagy letépni az illetők fejét. (Hohhó, ez még mindig jóságos bejegyzést, tehát ezt most cenzúrázzuk.) Ekkora ferdítéseket még egy hatod-heted rangú újság is megirigyelt volna. Mert hogy ez a nő borzalmas! És felháborító dolgokat mondott! És erőltet mindent! És egész órán ők voltak a célpontok!
Szívem szakadt belé, mikor ezt a fokú hálátlanságot és rosszindulatot láttam.
Megint olyan embert büntetnek, aki nem érdemli meg.
Most konkrétan egy bizonyos Edit néniről, és néhány drámafakt.-os csoport, -osztálytársra gondolok.
Adott egy csupa szív, de kicsit szigorú, egyébként végtelenül kedves nő. Aki külön időt, és energiát szán arra, hogy mi, színházkedvelő, ifjonc népség beavattassunk a kulisszák mögötti ködös titkokba, fortélyokba, történetekbe. Szabadidejében csinálja. Ránk szánja azt a másfél órát. Szívesen teszi. Értünk teszi. Hálás természet vagyok, főleg az ilyen önfeláldozó emberek irányában. (Talán azért, mert tisztában vagyok azzal, hogy én sosem tudnék ilyen lenni. Nem tudnék ilyen ... jó lenni. Néha fájó tény, de tény.) Szóval nevezzük nevén: Edit néni. Áldassék, és foglaltassék imába a neve. (Ámen.)
A másik oldalon adott 3 osztálytársam. Alapvetően hármukból kettőt igazán kedvelek, a harmadikról ne essék szó, mert ez most ilyen jóságos bejegyzés lesz. Komoly. Kezdődött úgy, hogy elindultunk fakt.-ra. Én személy szerint lelkesen, ambíciókkal telve, mintha most kezdeném általánosban az első osztályt. (Jó, igen. Elismerem. Tényleg _nagyon_ infantilis tudok lenni, de ha én lelkesedek valami iránt, akkor tényleg nagyon.) Ezek az illetők azonban már oda úton is előre megállapították, hogy ez borzalmas lesz, és ez a nő kész elmebaj lesz, és szörnyű, és milyen sok már az a másfél-két óra, meg az a tizenvalahány könyv amit ki kellett olvasni nyáron. Nonszensz. Tényleg. Végül is "csak" érettségire kell felkészülni két év alatt. Tehát maradjunk annyiban, hogy ellenségesen álltak hozzá a dologhoz, annak ellenére, hogy önszántukból jelentkeztek.
Az esemény lefolyt. Sikeresen. Személyes tapasztalataimat alant, az előző bejegyzésben láthatjátok. Dolgoztam, jelentkeztem, bevállaltam, mondtam, csináltam, válaszoltam, készültem. Ez a három személy pedig javarészt lapított a padban.
Aztán ma az irodalom tanerőnk volt oly' kedves érdeklődni kezdeti tapasztalatainkról. Mellékes, hogy nem jutottam szóhoz. Egyébként is csak hápogni tudtam volna.
Szívem szakadt belé, mikor ezt a fokú hálátlanságot és rosszindulatot láttam.
Megint olyan embert büntetnek, aki nem érdemli meg.
2008. szeptember 2.
Drámafakultáció
Fantasztikus, csodálatos, érdekes, fantasztikus, sokszínű, elgondolkodtató, fantasztikus, élvezetes, felemelő, fantasztikus.
És mondtam már, hogy fantasztikus?
Öröm lesz ebből érettségizni.
És mondtam már, hogy fantasztikus?
Öröm lesz ebből érettségizni.
2008. augusztus 30.
Muraki Kazutaka
Szóval ő.Ő az, aki szerintem megérdemel egy külön blogbejegyzést. Bizony. Ilyen még Jean-Claude-nak sem volt, pedig ő is nagy kedvenc volt annak idején (meg még most is az csak már változott az ízlésvilágom fiktív férfiak terén - bár nem sokat xD), de Muraki. Nos, ez a férfi fent a képen mindenkit überel.
Hol is kezdjem. Nemrégiben unatkoztam. Mint ahogy az már nyáron szokott lenni, és mint ilyenkor mindig nézelődtem kicsit a mangák közt. És ráakadtam egy gyöngyszemre. Amit tulajdonképpen már ezelőtt is ismertem és mindig el akartam olvasni de egyszerűen sosem jutottam el addig. Hát most igen.
A címe pedig nem más mint: Yami no Matsuei. A mangából anime is készült, amit természetesen jelen pillanatban is nézek. Maga az anime shinigamikról szól, Tsuzukiról, aki az EnmaCho egyik rangidős és leghíresebb alkalmazottja (mert itt a túlvilágot egyfajta hivatalként ábrázolják), és társáról a mindössze 16 éves Hisokáról, aki egy furcsa betegségben 3 év kínlódás után meghalt. (Ez természetesen Muraki keze ügyét dicsérte.) A történet folyamán ők ketten, és barátaik (hú ez olyan sablonosan hangzik, úgy érzem magam mint egy béna narrátor)igyekszenek megmenteni a világot, mint Harry Potter különböző természetfeletti bűneseteket próbálnak megoldani, mint minden mangában és történetben, természetesen sikerrel, mert hogy is lehetne az, hogy néha a gonosz győzzön ugyebár.
Nahát, és ha már a gonosznál tartunk. Muraki az. Gonosz. Halandó létére rengeteg bosszúságot okoz a párosnak. Tulajdonképpen ő egy pszihopata, aki kedvét leli mások lassú legyilkolásában, és úgy rángatja, manipulálja az embereket, mint egy marionettbábut. Humora csodásan sötét, a stílusa magával ragadó, udvarias úriember, és roppantmód intelligens. Ez természetes mivelhogy imádom foglalkozását tekintve orvos. Máskülönben nagyon kedves mosolya van. Csak az ember nem szívesen szeretné megtudni, hogy mi rejtőzik az elragadó gesztus mögött. Fura szokásai közt még említésre méltó, hogy antik babákat gyűjt, és tekintélyes mennyiséggel rendelkezik, valamint nagyon szeret rámászni Tsuzukira. (Elfelejtettem volna mondani, hogy nem kis yaoi beütése van a dolognak? Hoppá.) Ezt a rámászni igét igazából nyugodt szívvel kicserélhetjük arra, hogy szexuálisan inzultálja. ^^" -Csak kicsit irigy.-
Rendkívül ravasz, ezt már említettem is, mindenek előtt találékony, és főként: mindig mindent túlél. Ez egy jó tulajdonság. Ahányszor eddig életveszélybe került az anime/manga folyamán, mindig megmenekült. Valószínűleg rengeteg nyelven beszél (többek közt kínaiul) és természetesen, mint minden stílusos, velejéig romlott sorozatgyilkos, ő is pofátlanul gazdag fickó.
Hol is kezdjem. Nemrégiben unatkoztam. Mint ahogy az már nyáron szokott lenni, és mint ilyenkor mindig nézelődtem kicsit a mangák közt. És ráakadtam egy gyöngyszemre. Amit tulajdonképpen már ezelőtt is ismertem és mindig el akartam olvasni de egyszerűen sosem jutottam el addig. Hát most igen.
A címe pedig nem más mint: Yami no Matsuei. A mangából anime is készült, amit természetesen jelen pillanatban is nézek. Maga az anime shinigamikról szól, Tsuzukiról, aki az EnmaCho egyik rangidős és leghíresebb alkalmazottja (mert itt a túlvilágot egyfajta hivatalként ábrázolják), és társáról a mindössze 16 éves Hisokáról, aki egy furcsa betegségben 3 év kínlódás után meghalt. (Ez természetesen Muraki keze ügyét dicsérte.) A történet folyamán ők ketten, és barátaik (hú ez olyan sablonosan hangzik, úgy érzem magam mint egy béna narrátor)
Rendkívül ravasz, ezt már említettem is, mindenek előtt találékony, és főként: mindig mindent túlél. Ez egy jó tulajdonság. Ahányszor eddig életveszélybe került az anime/manga folyamán, mindig megmenekült. Valószínűleg rengeteg nyelven beszél (többek közt kínaiul) és természetesen, mint minden stílusos, velejéig romlott sorozatgyilkos, ő is pofátlanul gazdag fickó.
Jobb szeme nem valódi, mesterségesen beillesztett objektum, de elvonja róla a figyelmet az amúgy vonzó megjelenés. Kedvenc színe a fehér (japánban a halál színe, vajon miért nem lepődök meg?), az anime és a manga során csakis ebben a színben látni. Ezüst hajával és szemével, hogy az egyik áldozatát idézzem "úgy néz ki, mint egy angyal".
Sajnos ebben az animében is fordulnak elő klisék, minthogy Muraki sem volt mindig ilyen, valójában sötét múltja áll deformált lelkivilága mögött. Valaha volt neki is családja, féltestvére, minden ami kell. Aztán ahogy ez lenni szokott a féltestvér lázadt, megölte a szülőket, de Muraki (természetesen) megmenekült, mivel a család egyik szolgája még idejében lelőtte a bűnös Sakit.
Révén, hogy ez a pasas rendkívül körmönfont, kitalálta, hogy mesterségesen életben tartja a bátyót, akinek csak a feje és a szíve maradt használható állapotban, és feltámasztja csak azért, hogy saját kezével ölhesse meg minél lassabban, minél fájdalmasabban. Hisoka esetét nézve (megerőszakolta, aztán halálosan elátkozta, és 3 évnyi folyamatos szenvedés után halt meg) ehhez nagyon ért.
Tehát vagy imádni, vagy gyűlölni tudja az ember, nekem személy szerint a kedvenc szereplőm, hála választékos szókincsének, egyedi stílusának, a műveltségének, udvariasságának,
személyiségének.. és a pénzének természetesen. :D
Sajnos ebben az animében is fordulnak elő klisék, minthogy Muraki sem volt mindig ilyen, valójában sötét múltja áll deformált lelkivilága mögött. Valaha volt neki is családja, féltestvére, minden ami kell. Aztán ahogy ez lenni szokott a féltestvér lázadt, megölte a szülőket, de Muraki (természetesen) megmenekült, mivel a család egyik szolgája még idejében lelőtte a bűnös Sakit.
Révén, hogy ez a pasas rendkívül körmönfont, kitalálta, hogy mesterségesen életben tartja a bátyót, akinek csak a feje és a szíve maradt használható állapotban, és feltámasztja csak azért, hogy saját kezével ölhesse meg minél lassabban, minél fájdalmasabban. Hisoka esetét nézve (megerőszakolta, aztán halálosan elátkozta, és 3 évnyi folyamatos szenvedés után halt meg) ehhez nagyon ért.
Tehát vagy imádni, vagy gyűlölni tudja az ember, nekem személy szerint a kedvenc szereplőm, hála választékos szókincsének, egyedi stílusának, a műveltségének, udvariasságának,
személyiségének.. és a pénzének természetesen. :D
2008. augusztus 27.
Csillag vagy fecske
Nem jöttél túl korán
De időm az volt,
Nagy komám lett
És ültünk büfékben,
Várva reád
Egymás hátát ütve,
Italokat küldve
Múltját sem sejtő,
Kékruhás nőknek
Maradj otthon, nézzél TV-t
Töksötét vonatokat mutat minden csatorna
Mennek utas nincs egy se
Csak a büfékocsiban állnak (részegen)
Ketten, amelyik rosszul van az vagyok én
Kár, hogy most mutatnak az elébb még
Istent dicsértem én
Nem kezdtünk nagyon bele
Semmibe, jössz úgyis te
És minek is bármit is
E kis időre
És aztán nem jötté'
Átgyúrtuk életté
Idő komámmal
Ez üldögélést
Maradj otthon, nézzél TV-t
Töksötét vonatokat mutat minden csatorna
Mennek utas nincs egy se
Csak a büfékocsiban állnak (részegen)
Ketten, amelyik rosszul van az vagyok én
Kár, hogy most mutatnak az elébb még
Istent dicsértem én
Végül is mindegy is
Tudtam, hogy nem is jössz
Este csillag voltál
Nappal meg fecske
Minden föld bevetve
Minden nő rendbe
Na, ezt hagyom itt neked
Te csillag vagy fecske!
Maradj otthon, nézzél TV-t
Töksötét vonatokat mutat minden csatorna
Mennek utas nincs egy se
Csak a büfékocsiban állnak (részegen)
Ketten, amelyik rosszul van az vagyok én
Kár, hogy most mutatnak az elébb még
Istent dicsértem én (részegen...)
De időm az volt,
Nagy komám lett
És ültünk büfékben,
Várva reád
Egymás hátát ütve,
Italokat küldve
Múltját sem sejtő,
Kékruhás nőknek
Maradj otthon, nézzél TV-t
Töksötét vonatokat mutat minden csatorna
Mennek utas nincs egy se
Csak a büfékocsiban állnak (részegen)
Ketten, amelyik rosszul van az vagyok én
Kár, hogy most mutatnak az elébb még
Istent dicsértem én
Nem kezdtünk nagyon bele
Semmibe, jössz úgyis te
És minek is bármit is
E kis időre
És aztán nem jötté'
Átgyúrtuk életté
Idő komámmal
Ez üldögélést
Maradj otthon, nézzél TV-t
Töksötét vonatokat mutat minden csatorna
Mennek utas nincs egy se
Csak a büfékocsiban állnak (részegen)
Ketten, amelyik rosszul van az vagyok én
Kár, hogy most mutatnak az elébb még
Istent dicsértem én
Végül is mindegy is
Tudtam, hogy nem is jössz
Este csillag voltál
Nappal meg fecske
Minden föld bevetve
Minden nő rendbe
Na, ezt hagyom itt neked
Te csillag vagy fecske!
Maradj otthon, nézzél TV-t
Töksötét vonatokat mutat minden csatorna
Mennek utas nincs egy se
Csak a büfékocsiban állnak (részegen)
Ketten, amelyik rosszul van az vagyok én
Kár, hogy most mutatnak az elébb még
Istent dicsértem én (részegen...)
2008. augusztus 25.
Azért ez már valami.
Mivel itthon vagyok, unom magam, és nincs más dolgom, mint a monitor előtt üldögélni elhatároztam hogy rákeresek a nicknevemre google-n poénból, hátha kidob valami érdekeset. És kidobott. Bizony. Egy blogot. Egy teljesen ismeretlen blogot, ahol van tőlem idézet. Külön kategóriát kaptam. Jól esik ez az ember lányának. Hogy tőlem idéznek. Tőlem. Én tőlem, aki tulajdonképpen senki se vagyok. Csak Én. És valaki mégis méltónak találta a soraimat arra, hogy idézőjelek közt beillessze a saját blogjára. Lehet nem tűnik nagy dolognak. De nekem az. A kategóriák közt ott van még Shakespeare, Ady, Kosztolányi, Goethe, Karinthy, Varró Dániel... és Én. Azt hiszem ez az a fajta öröm amit az írók éreznek, mikor a kiadás napján már több, mint egymillió példány kel el a művükből. Kis dolog. Elvégre csak idéztek. De végtelenül jól esett.
Köszönöm.
+
"Minden blogger kommentkurva." Én is. Szóval légy oly szíves drága tücsökbogaram, ha már itt jársz, és elolvasod a sületlenségeimet. Kommentelj. ^^
Mivel itthon vagyok, unom magam, és nincs más dolgom, mint a monitor előtt üldögélni elhatároztam hogy rákeresek a nicknevemre google-n poénból, hátha kidob valami érdekeset. És kidobott. Bizony. Egy blogot. Egy teljesen ismeretlen blogot, ahol van tőlem idézet. Külön kategóriát kaptam. Jól esik ez az ember lányának. Hogy tőlem idéznek. Tőlem. Én tőlem, aki tulajdonképpen senki se vagyok. Csak Én. És valaki mégis méltónak találta a soraimat arra, hogy idézőjelek közt beillessze a saját blogjára. Lehet nem tűnik nagy dolognak. De nekem az. A kategóriák közt ott van még Shakespeare, Ady, Kosztolányi, Goethe, Karinthy, Varró Dániel... és Én. Azt hiszem ez az a fajta öröm amit az írók éreznek, mikor a kiadás napján már több, mint egymillió példány kel el a művükből. Kis dolog. Elvégre csak idéztek. De végtelenül jól esett.
Köszönöm.
+
"Minden blogger kommentkurva." Én is. Szóval légy oly szíves drága tücsökbogaram, ha már itt jársz, és elolvasod a sületlenségeimet. Kommentelj. ^^
2008. augusztus 24.
Varró Dániel: E-MAIL
Hát el vagyok egészen andalodva,
és gyönge szívem, ímé, reszketeg,
mióta éjjelente, hajnalonta
veled titokban ímélezgetek.
Nem kell megszólítás, se semmi cécó,
és az se baj, ha nincsen ékezet,
csak kebelembe vésődjék e négy szó,
hogy: Önnek új levele érkezett!
Az egész világ egy linkgyűjtemény,
az emberek, a tárgyak benne linkek,
bárhova kattintok, te tűnsz elém,
te vagy felvillanó websiteja mindnek.
Te dobogsz bennem, mint versben a metrum.
Föltettem háttérnek a képedet,
s míg körülöttünk szikrázik a chat room,
látlak, miközben vakon gépelek.
Hiába nem láttalak még, az embert,
ha minden betűd mégis eleven,
ha érezlek, mint kisujjam az entert…
Van nulladik látásra szerelem?
Hát el vagyok egészen andalodva,
és gyönge szívem, ímé, reszketeg,
mióta éjjelente, hajnalonta
veled titokban ímélezgetek.
Nem kell megszólítás, se semmi cécó,
és az se baj, ha nincsen ékezet,
csak kebelembe vésődjék e négy szó,
hogy: Önnek új levele érkezett!
Az egész világ egy linkgyűjtemény,
az emberek, a tárgyak benne linkek,
bárhova kattintok, te tűnsz elém,
te vagy felvillanó websiteja mindnek.
Te dobogsz bennem, mint versben a metrum.
Föltettem háttérnek a képedet,
s míg körülöttünk szikrázik a chat room,
látlak, miközben vakon gépelek.
Hiába nem láttalak még, az embert,
ha minden betűd mégis eleven,
ha érezlek, mint kisujjam az entert…
Van nulladik látásra szerelem?
sms
itt állok én e kerge hős
kabátom vízlepergetős
a szmájli számra ráfagyott
ha nem szeretsz hát ne szeress
ez itt csak egy teszt sms
hogy nyomkodom tehát vagyok
2008. augusztus 20.
Blogokat olvasgatok, mert unom magam, és le vagyok taglózva. Két 12 éves kislány arról ír, hogy mennyi alkoholt tudnak legyűrni. Azta. Kezdem magam szégyellni, de tényleg. Lehet sürgősen mattrészegre kéne innom magam. Vagy ledönteni a körömlakklemosót. Minimum.
Lassan tényleg úgy érzem hogy én vagyok a bloggerek legalja. Mi több, az emberiség mocska. Az életképes entitások hulladéka. Minden bizonnyal jó okom van rá, mivel nem (itt) bőgöm szét az agyam, már ha ezt tenném bármikor, nem jelentem be az öngyilkosságomat, nem fogadom meg, hogy soha életemben nem fogok senkit sem szeretni többet, mert most végleg összetörték a szívem, igaz még csak 11 múltam 7 blogbejegyzéssel ezelőtt de úgy érzem már most meg kell halnom, mert elhagyott a nagy Ő, akinek még a fütyije sem nőtt ki, nemhogy az agya (bár a két dolog egymástól teljesen független dolog) szóval az én életem innentől már csak egy csődtömeg lehet. Most pedig hallgatom a rózsaszínszivárványosszivecskéscsiliviliscuki blogomon a deathmetált mert az menő, és így jobban tudnak sajnálni.
Az ilyeneknek vigasztalódjanak a hello kitty-s hosszú, rózsaszín gyertyáikkal.
Vannak itt még nyalánkságok, de szerintem a régi blogom olvasóinak (főleg Bencének aki ezt már nagy valószínűséggel nem nézi :D) nem kell bemutatnom a cukcsi divatorientált, rózsaszínhab világot, amit mikor megnyit, az ember arcába vágódik 1024 x 768 pixelnyi cukiság. És kitölti az agyát. És ellepi. Megfojtja. Bráh.
Búcsúzóul:
Lassan tényleg úgy érzem hogy én vagyok a bloggerek legalja. Mi több, az emberiség mocska. Az életképes entitások hulladéka. Minden bizonnyal jó okom van rá, mivel nem (itt) bőgöm szét az agyam, már ha ezt tenném bármikor, nem jelentem be az öngyilkosságomat, nem fogadom meg, hogy soha életemben nem fogok senkit sem szeretni többet, mert most végleg összetörték a szívem, igaz még csak 11 múltam 7 blogbejegyzéssel ezelőtt de úgy érzem már most meg kell halnom, mert elhagyott a nagy Ő, akinek még a fütyije sem nőtt ki, nemhogy az agya (bár a két dolog egymástól teljesen független dolog) szóval az én életem innentől már csak egy csődtömeg lehet. Most pedig hallgatom a rózsaszínszivárványosszivecskéscsiliviliscuki blogomon a deathmetált mert az menő, és így jobban tudnak sajnálni.
Az ilyeneknek vigasztalódjanak a hello kitty-s hosszú, rózsaszín gyertyáikkal.
Vannak itt még nyalánkságok, de szerintem a régi blogom olvasóinak (főleg Bencének aki ezt már nagy valószínűséggel nem nézi :D) nem kell bemutatnom a cukcsi divatorientált, rózsaszínhab világot, amit mikor megnyit, az ember arcába vágódik 1024 x 768 pixelnyi cukiság. És kitölti az agyát. És ellepi. Megfojtja. Bráh.
Búcsúzóul:
Esküvő előtt:
fiú: Hurrá! Végre! Már nagyon várom!
lány: Elköltözzek?
fiú: Nem, ne is gondolj rá!
lány: Szeretsz?
fiú: Természetesen!
lány: Megcsaltál valaha is?
fiú: Nem, hogy juthat ilyen az eszedbe?
lány: Adsz egy csókot?
fiú: IGEN!
lány: Fogsz verni?
fiú: Soha!
lány: Hihetek neked?
Esküvő után:
olvasd lentről fölfelé
2008. augusztus 19.
2008. augusztus 18.
Megint egy láncjáték ürügyén fogok ide írni, aminek az ötlete történetesen innen jött, az eredeti oldal pedig, ahol a -nem túl bonyolult- szabályok is találhatóak Ez. Akkor hát íme, itt az enyém.
„Szép vagyok?” – kérdezte a Fiatal Rigó.
„Az.” – felelt a Nap.
„Akkor miért nem nézel rám?” – kérdezte a Fiatal Rigó.
„Elvakítanál.” – válaszolt a Nap.
„Elmentél?” – kérdezte a Fiatal Rigó.
„Már réges-régen.” – szólt a Nap.
„Megvárhattál volna.”
„Utánam jöhettél volna.”
Aki szintén kedvet érez rá, hogy játsszon, az dobjon meg itt egy kommenttel.
2008. augusztus 15.
Kreatív Blogger
Csigától kaptam. És ezt én kaptam. ^_^ És jó érzés. És köszönöm neki. :)
A továbbadományozás szabályai:
1. Helyezzük ki a kitüntetésképp kapott logót a blogban.
2. Nevezzük meg saját blogunkban az adományozót.
3. Díjazzunk 5 eddig még a címre nem jelölt blogírót.
4. Hagyjunk üzenetet a kiválasztott blogokban.
Akkor most én is nekilátok a díjazásnak, szerencsére nincs is oly' nehéz dolgom.
1. Először is, annak a személynek adományoznám ezt, akinek folyamatosan látogatom a blogját, még ha nem is kommentelek olyan sokat de nagyon szeretem olvasni, meg alapjáraton imádom ezt a Mardekáros bölcsészlelkületű Vérpaccot. ^^
2. Második általam megjelölt egyén Azon A Bizonyos Helyen a házvezetőm, akivel csak azért beszélek mert magas a jogköre. Egyébként pedig szeretek vele gyümölcskoktélt inni, sétálni az utcán, és nem utolsó sorban Elijaht fárasztani. Ő pedig nem más, mint írkedvelő gumicukrom, aliasz Ada.
3. A harmadik ember az az illető, aki a nap bármelyik órájában felhívhat, mert mindig meg tud nevettetni, és aki bármikor, bármilyen hosszú sztorit leírhat nekem MSN-en, mert sosem tudom megunni, és akivel megalkottuk a (mint kiderült, nagy sikert aratott) Miért ment át a csirke az úton paródiát, és akit már lassan három éve boldogítok, és aki az én örök Macskám. Szeretlek cicc. :)
4. A következő áldozatomat az elsők között ismertem meg a Helyen, és azóta is szeretem, együtt írtunk vele, és az itt harmadikként említett egyénnel verseket, vele is imádtuk nagyon sokáig Jean-Claude-ot, és ő az, aki olyan zseniálisan játszotta Lorton Lillát, hogy tényleg sikerült elesnie. :D Méltán kerülhet tehát ide Fibiszkusz. :D
5. Nem utolsó sorban illene megemlíteni ötük közül legfrissebb ismeretségemet (aki most már mégiscsak több, mint egy éves, még a tartósabb kihagyás ellenére is), aki nem ehet akkor, mikor velem beszélget, és akire rossz hatással vagyok, és akit Alexának neveznek. ^^
Tudnék még nagyon sok nevet mondani, mint Cirill, Dela, Lau, Amélia.. de ők már nem férek bele, szóval remélhetőleg 'áldozatul esnek' a közeljövőben. :)
Na ezzel is megvolnánk.
Kedvem volna ismét felvenni MSN-re, azt mondani neki, hogy cseszettül hiányzik a morcogása, és az, hogy folyton leolt, és azt mondani, hogy tőle még ezt is eltűröm. Legfőképp pedig közölni vele, hogy hiányzik.
Tök hülyének fog nézni.
Nem, nem fog.
Mivel nem teszem meg.
Amúgy minden pasi papucs lesz amint szétkúrja az agyát a szeretett nőszeméllyel?
Ha igen akkor már most veszek egy guminőt a jövendőbelimnek.
Egészségünkre.
Tök hülyének fog nézni.
Nem, nem fog.
Mivel nem teszem meg.
Amúgy minden pasi papucs lesz amint szétkúrja az agyát a szeretett nőszeméllyel?
Ha igen akkor már most veszek egy guminőt a jövendőbelimnek.
Egészségünkre.
2008. augusztus 14.
... s mint zuhan a pusztulásba a gége.
Gondoltam ha már annyiszor megnézem youtube-on, beillesztem ide, mert miért ne. És mert jó.
Hogy röhöghessen is a nép. Érdemes figyelni Szilveszter grimaszait. :D Meg természetesen a dobhártyaszaggatóan hamis hangokat amiket Bereczki művészúr magából kiereszt. Zseniális.
2008. augusztus 13.
Zsákutca
Nem mondom, én szeretek horrort nézni. De ez most enyhén ütött. Nem is enyhén. Régóta először fordult elő, hogy egyes részeknél oda sem mertem nézni.
Amúgy alapból az olyan horroroktól szoktam takarótmarkolni, ahol jelen van a paradoxon elv, és emiatt enyhén klausztrofób hatást tudnak kelteni az emberben legyen akár nyílt, vagy zárt tér. Ezért féltem a Kocka nézése közben, és ezért féltem most. Nekem ez a paradoxon a gyengém, meg az sem baj, ha kicsit elvont. Na, ez azért elég elvont volt, sőt, a végén dobtak rajta egy csavart amitől paradoxon lett a paradoxonban. Tudjátok hogy van ez. Olyan, mikor veszünk egy könyvet, aminek a borítóján egy leányzó áll, kezében egy könyv aminek a borítóján... hát találjátok ki mi van.
Féltem na.
Amúgy alapból az olyan horroroktól szoktam takarótmarkolni, ahol jelen van a paradoxon elv, és emiatt enyhén klausztrofób hatást tudnak kelteni az emberben legyen akár nyílt, vagy zárt tér. Ezért féltem a Kocka nézése közben, és ezért féltem most. Nekem ez a paradoxon a gyengém, meg az sem baj, ha kicsit elvont. Na, ez azért elég elvont volt, sőt, a végén dobtak rajta egy csavart amitől paradoxon lett a paradoxonban. Tudjátok hogy van ez. Olyan, mikor veszünk egy könyvet, aminek a borítóján egy leányzó áll, kezében egy könyv aminek a borítóján... hát találjátok ki mi van.
Féltem na.
2008. augusztus 9.
2008. augusztus 7.
2008. augusztus 5.
2008. augusztus 3.
Azért történtek itt dolgok. Csak nem írtam le, szóval van mit pótolni. (De mivel lusta vagyok rövid leszek, és velős.)
Nyári munka. Sok ember. Lovacskás zokni. Meleg. Szél. Por. JófejMikulás. Régészviccek. Egyetemivizsgasztorik. Felhőnézés. Szivárványnézés. Macskamegnemsütés. Fiúsverekedés. Vampire. Rosszvécéajtó. Röhögés. Éhezés. Fizetésszámolás. Lelkesedés. Kiskocsi. Sok diák. Nyomorgásdeviccelődés. Levegőértkönyörgés. Hálózsákösszecserélés. Gonoszkodás. Elköszönés.
Aztán tábor.. ezt úgy már kifejtették páran. Én nem teszem meg. Ez van. Sprite.
Aztán.
Vérlóvalcsatangolás. Pest. Utcák. Jóéletérzés. Beszélgetés. Ölelgetés. Szerepjátékboltozás. Geekesedés. Kockásodás. Nyálzás. Kulturálisorgazmusátélés. Cthulhualapkönyvkeresés. Denemtalálás. (Nem, nem az, hogy találtunk egy Voldemortot. Hanem nem találtunk.) Elszontyolodás. Dehamarfelvidulás. Bevásárlás. Anyávaltelefononkonzultálás. Guglinszjboltkeresés. Találás. Sokvillamosozás. Sokmetrózás. Sokbuszozás. Nemeltévedés. Enneknagyonörülés. Nevetés. Vérlóimádás. Elköszönés. Vonatonröhögés.
Na úgy nagyjából ennyi. Egyelőre.
Nyári munka. Sok ember. Lovacskás zokni. Meleg. Szél. Por. JófejMikulás. Régészviccek. Egyetemivizsgasztorik. Felhőnézés. Szivárványnézés. Macskamegnemsütés. Fiúsverekedés. Vampire. Rosszvécéajtó. Röhögés. Éhezés. Fizetésszámolás. Lelkesedés. Kiskocsi. Sok diák. Nyomorgásdeviccelődés. Levegőértkönyörgés. Hálózsákösszecserélés. Gonoszkodás. Elköszönés.
Aztán tábor.. ezt úgy már kifejtették páran. Én nem teszem meg. Ez van. Sprite.
Aztán.
Vérlóvalcsatangolás. Pest. Utcák. Jóéletérzés. Beszélgetés. Ölelgetés. Szerepjátékboltozás. Geekesedés. Kockásodás. Nyálzás. Kulturálisorgazmusátélés. Cthulhualapkönyvkeresés. Denemtalálás. (Nem, nem az, hogy találtunk egy Voldemortot. Hanem nem találtunk.) Elszontyolodás. Dehamarfelvidulás. Bevásárlás. Anyávaltelefononkonzultálás. Guglinszjboltkeresés. Találás. Sokvillamosozás. Sokmetrózás. Sokbuszozás. Nemeltévedés. Enneknagyonörülés. Nevetés. Vérlóimádás. Elköszönés. Vonatonröhögés.
Na úgy nagyjából ennyi. Egyelőre.
2008. július 3.
2008. július 1.
NYILAS-ÉNÁLLAPOT
Szülői hangok : " A mi családunkban nem szokás", "Okosabb vagy náluk", "Határ a csillagos ég", "Mutasd meg nekik", "Kicsire nem nézünk, a nagy meg úgyse számít"
Életpozíciók : Én oké vagyok, és egyre okébb leszek. Te is lehetsz oké, de még nem vagy (majd ha megnősz, megokosodsz, ledoktorálsz, stb). Ők nem okék.
Trikófelirat : "Csak olyan klubhoz akarok tartozni, amelyik nem fogadna el tagnak."
Játszmák : "Enciklopédia", "Excelsior klub", "Példakép", "Maga fantasztikus, professzor úr", "Szarka farka", "Titanic"
Sorskönyvek : "Bábel tornya", "Cifra palota", "Rivaldafény", "Holland nappali", "Manilai taxi"
Karaktervédekezés: Elkötelezett, Kimenekülő, Számonkérő, Büszke
Link -> itt <- Sajnos csak tároltként tudom megmutatni, mert nem nagyon akarja behozni, de a lényeg így is ott van.
Megj.: Érdekes... tulajdonképpen rám ez tényleg passzol. :D
Szülői hangok : " A mi családunkban nem szokás", "Okosabb vagy náluk", "Határ a csillagos ég", "Mutasd meg nekik", "Kicsire nem nézünk, a nagy meg úgyse számít"
Életpozíciók : Én oké vagyok, és egyre okébb leszek. Te is lehetsz oké, de még nem vagy (majd ha megnősz, megokosodsz, ledoktorálsz, stb). Ők nem okék.
Trikófelirat : "Csak olyan klubhoz akarok tartozni, amelyik nem fogadna el tagnak."
Játszmák : "Enciklopédia", "Excelsior klub", "Példakép", "Maga fantasztikus, professzor úr", "Szarka farka", "Titanic"
Sorskönyvek : "Bábel tornya", "Cifra palota", "Rivaldafény", "Holland nappali", "Manilai taxi"
Karaktervédekezés: Elkötelezett, Kimenekülő, Számonkérő, Büszke
Link -> itt <- Sajnos csak tároltként tudom megmutatni, mert nem nagyon akarja behozni, de a lényeg így is ott van.
Megj.: Érdekes... tulajdonképpen rám ez tényleg passzol. :D
2008. június 28.
Kicsit le vagyok törve. Pedig tudtam, hogy ez lesz a vége, hogy nem fog soha komolyan venni. Elvégre én elsődlegesen haver vagyok. Másodlagosan ember. Harmadlagosan lány. Harmadlagosan. Végülis bennem van a hiba. Tudtam előre, megmondtam magamnak, de persze a racionális érvek ilyenkor eltörpülnek. Meg én is. Csak az a nagy szívem marad. Egy hatalmas, mozdulatlan célpont. Potenciális célpont. Aztán meg csodálkozok, ha ez lesz a vége. Kezdek áthajlani érzelmes-teátrális kislányba, aki azt hiszi, hogy az ő problémáinál nincs nagyobb a világon. Ki kéne kapcsolni magam.
2008. június 20.
Elkapott az a furcsa hangulat, amit utálok. Egyfajta szkeptikusság. Lehet mert túl sok mindent akarok egyszerre csinálni, és így nem tudom igazándiból belevetni magam egyikbe sem. Jó kis problémáim vannak, tudom ezt én is, de nem szeretem mikor ezt érzem. Nem akarok felmenni se oda, se ide, nem akarok játszani se ott, se itt.. pedig két órával ezelőtt még szívemszerint mindenütt játszottam volna, akár egyszerre.
Azt hiszem tartok egy kis szünetet.. úgy net terén. Szerepjáték terén. Tulajdonképpen ha lehetne az életben is szünetet tartanék, de ez sajnos nem kivitelezhető. Rendezni kell a soraimat, felállítani egy fontossági sorrendet, választani. Bár az utóbbi ráér. Mindig ráér. Gyáva fasz vagyok, aki nem mer meghozni még egy ilyen béna döntést sem. De ez van. Halmozódnak a dolgaim, amiket bevállaltam magamnak. Egyre több lesz és több lesz, és lemaradok magamtól, és nem fogom utolérni azt a szekeret, amit én magam hajtok. Majd holnap is rá fog érni. És holnap után is rá fog érni. És azután is. Aztán majd ha a tűréshatáromhoz érek és egy flegma, nemtörődöm gondolattal átlépem azt is ..
.. na akkor tudni fogom, hogy tulajdonképpen semmi nem ér rá.
Azt hiszem tartok egy kis szünetet.. úgy net terén. Szerepjáték terén. Tulajdonképpen ha lehetne az életben is szünetet tartanék, de ez sajnos nem kivitelezhető. Rendezni kell a soraimat, felállítani egy fontossági sorrendet, választani. Bár az utóbbi ráér. Mindig ráér. Gyáva fasz vagyok, aki nem mer meghozni még egy ilyen béna döntést sem. De ez van. Halmozódnak a dolgaim, amiket bevállaltam magamnak. Egyre több lesz és több lesz, és lemaradok magamtól, és nem fogom utolérni azt a szekeret, amit én magam hajtok. Majd holnap is rá fog érni. És holnap után is rá fog érni. És azután is. Aztán majd ha a tűréshatáromhoz érek és egy flegma, nemtörődöm gondolattal átlépem azt is ..
.. na akkor tudni fogom, hogy tulajdonképpen semmi nem ér rá.
2008. június 15.
Nosztalgia
Phoebevel beszélgettünk MSN-en és szóbajött a 2006-os majális. Az Álomvilágos. Akkora marhák voltunk. :D Meg még vagyunk is, talán nagyobbak. Sőt, nem talán, hanem biztos. De láthatóan már akkor elkezdődött a jellemfejlődésünk.
"...akkor volt, mikor Sephiék a Burger Kingben az MSZP-s lufira rákötötték a sültkrumplit és reptették.."
Csak, hogy értsétek miről van szó.
Egyébként már nem sírom vissza görcsösen azokat az időket. Lehet élvezném, de a változás is lehet jó. Különbenis, inkább annak örülök, hogy legalább átéltem és vannak ilyen őrült emlékeim.
Akármikor akármit írok, attól függetlenül: Szeretek élni.
"...akkor volt, mikor Sephiék a Burger Kingben az MSZP-s lufira rákötötték a sültkrumplit és reptették.."
Csak, hogy értsétek miről van szó.
Egyébként már nem sírom vissza görcsösen azokat az időket. Lehet élvezném, de a változás is lehet jó. Különbenis, inkább annak örülök, hogy legalább átéltem és vannak ilyen őrült emlékeim.
Akármikor akármit írok, attól függetlenül: Szeretek élni.
2008. június 13.
2008. június 6.
Zéró
Jelenleg szociálisan egy szobanövény szintjét ütöm. Bár azt sem.
Az legalább jobban nő, ha beszélnek hozzá.
Az legalább jobban nő, ha beszélnek hozzá.
2008. május 19.
Hegedűre kéne menni, de meleg van. Átkozottul meleg. Kiborítóan meleg. Izzasztóan, fullasztóan, halálosan és úgy mindenhogyan meleg. Holnapra tanulnom kéne, de folyamatosan másfelé kószálnak a gondolataim. Lehetőleg minél távolabb a felelősségtudat fogalmától. Viszont hegedűből nem sokára vizsga, nem tudom fejből a darabot, és cefet nagy égés lesz belőle;* én érzem. Hacsak meg nem gyulladok előbb a napon.
Kéne új tornacipőt is venni, és új blúzokat, meg anyámkínját. Elég sokmindent kéne.
De persze úgy is aludni fogok.
*"Első szabály. Ne használjunk pontosvesszőt! A pontosvesszők transzvesztita hermafroditák, amik az égvilágon semmit nem jelentenek. Mindösze azt jelzik, hogy leírójuk járt egyetemre." /Vagy gimnáziumba./
Kéne új tornacipőt is venni, és új blúzokat, meg anyámkínját. Elég sokmindent kéne.
De persze úgy is aludni fogok.
*"Első szabály. Ne használjunk pontosvesszőt! A pontosvesszők transzvesztita hermafroditák, amik az égvilágon semmit nem jelentenek. Mindösze azt jelzik, hogy leírójuk járt egyetemre." /Vagy gimnáziumba./
2008. május 15.
Silent Hill-t akarok nézni. És Dr. House-t. És nyarat akarok. És Malkavita klánkönyvet magyarul. És Velencét látogatni. És galambot kergetni a Szt. Márk téren. És színházba menni. és egy új buborékfújót. És Harry Potteres számítógépes játékot. És egy Lovecraft könyvet. És még piszkosul sok mindent akarok..
Dehát ugye...
Az Élet egy ribanc.
Dehát ugye...
Az Élet egy ribanc.
2008. április 17.
Az édes jó anyja húzzon a fejére egy lábast -és kongassa feszítővassal -annak, aki kitalálta azt az undorító szám adatokkal és képletekkel telezsúfolt, egyszerű bölcsész-ember számára valódi misztériumként létező fogalmat, amit matematikának nevezünk. Összesen hét és fél órán át vergődtem, vergődök vele, a fejem fáj, és mivel ebből a tárgyból siralmasan állok*, heveny síró görccsel is küszködök, csakhogy valóban szó szerinti megfogalmazással éljek.
*Ergó az ég világon semmi érzékem sincs a számokhoz. Tényleg. Alap, általános iskolás dolgok mennek. De ezek az egyenletrendszerek tényleg szarkavaró kis köcsögök. Ez így vulgáris, de legalább elég hitelesen sikerült visszaadnom valódi véleményemet.
2008. április 15.
Quimby: Hol volt hol nem volt
Mondd
Hol van az a lány
Akire vár ott a Hold
Mondd
Hol van az a bár
Ami az imént még itt volt
Mondd
Hol van az a jómadár
Akinek mindig kék az ég
Hol van az a vég
Aminek eleje sincs még..
Hol volt hol nem volt
Volt egyszer egy...
Vagy tán sosem volt
Mondd
Hol van az a bőr
Amit örököl a gyík.
Mondd
Hol van az a tőr
Ami a mellemben sikít
Mondd
Hol van az a furcsa fény
Ami az éjt szúrja át
Hol lenne... ugyan már.
Jó éjszakát
Hol van az a lány
Akire vár ott a Hold
Mondd
Hol van az a bár
Ami az imént még itt volt
Mondd
Hol van az a jómadár
Akinek mindig kék az ég
Hol van az a vég
Aminek eleje sincs még..
Hol volt hol nem volt
Volt egyszer egy...
Vagy tán sosem volt
Mondd
Hol van az a bőr
Amit örököl a gyík.
Mondd
Hol van az a tőr
Ami a mellemben sikít
Mondd
Hol van az a furcsa fény
Ami az éjt szúrja át
Hol lenne... ugyan már.
Jó éjszakát
2008. április 13.
Eltelt az idő.. a költészetek napja is, miegymás én pedig mindig itt kötök ki a gép előtt. A fejem lüktet, és elhúzott szájjal nézem a monitoron átáramló emberi ostobaságot. Szkeptikus és résztvétlen volnék? Tulajdonképpen igen, de én ezt végtelenül szeretem. Ezt az állapotot, mikor csak a fehér zaj van, és nyugodtan, objektíven gondolkodhatok, kizárva az érzelmeimet. Ilyen állapotban lehet egy gyilkos is, mikor meghúzza a ravaszt. Nem önkívületben teszi, sőt, jobban tudatában van a szituációnak, mint életében bármikor. Persze ez csak az én feltételezésem, de sikerült megint elkalandoznom az eredeti gondolatmenetemtől, ami.. mi? Nincs gondolatmenet, csak a pőre szavak, amikkel levetítem a világról alkotott véleményem. Mindenféle logikai elrendezés, vagy rendszer nélkül.
Már megint butaságokat beszélek.
Az emberek hülyék. Pont.
Már megint butaságokat beszélek.
Az emberek hülyék. Pont.
2008. április 6.
Kalandmester-dilemma
Mesélő: Héé, én meséltem itt először!
Főmesélő: De én nagyobb modult mesélek!
Mesélő: Leomlott a fal.
Főmesélő: NEM omlott le a fal.
Mesélő: De leomlott!
Főmesélő: De nem!
Mesélő: Fogadjunk, hogy leomlott!
Főmesélő: RENDBEN! Fej vagy írás?
Főmesélő: De én nagyobb modult mesélek!
Mesélő: Leomlott a fal.
Főmesélő: NEM omlott le a fal.
Mesélő: De leomlott!
Főmesélő: De nem!
Mesélő: Fogadjunk, hogy leomlott!
Főmesélő: RENDBEN! Fej vagy írás?
2008. április 4.
Komolyan?
Ki van rám írva, hogy szemetes, vagy ideiglenes lelkisegély szolgálat? Tényleg? Hát kurvára nincs. Ehhez mérten jöjjön hozzám bárki sírni. Főleg, ha előtte közel két hónapig vastagon szart rám, akkor pláne ne várjon tőlem azon nyomban szép szavakat. Haragtartó vagyok és nem felejtek. Ezt nem.
Nem szeretem, ha kihasználnak.
Nem szeretem, ha kihasználnak.
2008. április 1.
"Hány óra van a te bombád szerint?"
Pizsamás felsősök szambáznak végig a folyosón, miközben társaik a folyosóra kitolt kanapén fetrengenek nevetve. A kilincsről csöpög a szappan, a pedagógusok fője bíborvöröses árnyalatot ölt, a kréták ragasztó-rúdra cserélve, elcsépelt poénok, lejárt csúnyek.
A franciáknál szokás, hogy halat ragasztanak/akasztanak a másik hátára/nyakába.
És én még azt hittem a magyarok a leghülyébbek.
A franciáknál szokás, hogy halat ragasztanak/akasztanak a másik hátára/nyakába.
És én még azt hittem a magyarok a leghülyébbek.
2008. március 31.
Zabpehely-válság
A halántékomon kidagadtak az erek, a számat összepréseltem és mintha valami gőz is jött volna a fülemből. Ijesztő jelenség lehettem, azt hiszem megértem, hogy a szomszéd kisbolt látogatottsága miért zuhant sosem látott hádészi mélységekbe míg ott tartózkodtam. Mert hogy egy fél óra biztosan megvolt. Én csak egy doboz zabpelyhet akartam könyörgöm, ilyen nehéz megérteni, hogy egy fiatal szervezetnek káros színezőanyagokra is szüksége van? Szemeim megteltek könnyel és egyre aktívabban tekintgettem hátra a személyzeti helyiségbe...
Szorulása, bélférge, pszihikális problémái voltak-e nem tudom, de hogy baszott kiszolgálni, hát azt nagyon is. Megyek én még az ő boltjukba... inkább erősítem a konkurencia sorait. Úgy is olcsóbb, ott legalább nem 699 forint egy nyomorult Nesquik. Értitek? Zabpehely. Egyébként a 699 forintos ár cseles egy marketing-húzás. Mivel 6-os szám van az elején még az ember egészen bizakodóan áll hozzá. Aztán csak fizetésnél ébred rá az állatja -ez volnék én-, hogy az tulajdonképpen 700. 700 forint. Zabpehelyre.
Agyatlan fogyasztó vagyok. Naná.
Tudom, néha én is irígylem a problémáimat.
Szorulása, bélférge, pszihikális problémái voltak-e nem tudom, de hogy baszott kiszolgálni, hát azt nagyon is. Megyek én még az ő boltjukba... inkább erősítem a konkurencia sorait. Úgy is olcsóbb, ott legalább nem 699 forint egy nyomorult Nesquik. Értitek? Zabpehely. Egyébként a 699 forintos ár cseles egy marketing-húzás. Mivel 6-os szám van az elején még az ember egészen bizakodóan áll hozzá. Aztán csak fizetésnél ébred rá az állatja -ez volnék én-, hogy az tulajdonképpen 700. 700 forint. Zabpehelyre.
Agyatlan fogyasztó vagyok. Naná.
Tudom, néha én is irígylem a problémáimat.
2008. március 30.
2008. március 29.
Mert nem tudok mit írni...
Ghymes: Szárnyaskezű Szeretők
Elképzelt csók a hatalom
Ez a világ másolt papiron
Lázadtól hűlt a nyugalom
S a vére magamon.
Húnyd le most lassan a szemed
Holnap történt meg, mi lepereg
Hozzád ért az órám, s leszakadt
Sírásod megakad.
Nincs álmunk könnyű idején
Nincs kastélyunk hűs kocka kövén
Alszik most kényes bizalom,
Akarod s akarom.
Engedjétek meg ha lehet,
Tárjunk szét szárnyas kezeket
Fentről lássuk meg a helyet, ahol
Robbantunk szemeket.
Szőlőből bor, ha született
A borból könny, ha született
Belőlünk mit tudsz, mi lehet?
Szorítsd a kezemet.
Jobb lesz jövőre az a baj
Jobb lesz jövőre a tavaly
Rend élén trónol a zavar
Rend élén laza a zavar.
Hús nélkül semmi szerelem,
Hús nélkül semmi szerelem,
Hús nélkül semmi szerelem,
Hús nélkül szerelem.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)